Vannak olyan pillanataitok mikor szét tudnátok szaggatni a világot? Nekem néha igen. Olvasom a Kurucon, hogy kilakoltattak egy öreg nénit. A bank árverésén ki volt a sztárvendég? A Hal a tortán stábja? Majdnem, kedves Olvasó. Tasnádi Péter, egy mocskos maffiózó, pár bőrnyakú haverjával. Elvették a Magyar Hírlap fotósának a memóriakártyáját és életveszélyesen megfenyegettek néhány igaz magyart, akik nem nézték jó szemmel az undorító színjátékot (a VÉSZ-Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége néhány tagja volt, akik nem tétlenkedtek és a helyszínre siettek).

Korábban már elgondolkodtam és számot vetettem az ingatlanadó kapcsán, hogy mi lenne, ha bojkottálnám a befizetését. Ezt a gusztustalan sarckísérletet szerencsére már elvetette az Alkotmánybíróság. Viszont van egy bankkölcsönöm nekem is, amit még épphogy, de be tudok fizetni, DE... Ha nem tudnám, akkor jönnének és elvennék a házunkat? Elvennék azt, amit a szüleim építettek a nagyszüleimtől kapott földön, ami már több, mint egy évszázada a családunk birtokában van, ami túlélte a komcsik államosítását is? Elvennék azt, amit a szüleim építettek vérrel-verejtékkel? Elvennék azt, amibe én is beleöltem eddigi életem minden vagyonát? Tönkretennék a családom életét? Kisemmizve kiraknának az utcára, MERT NEM TUDNÁM FIZETNI AZT A TETVES KÖLCSÖNT A BANKOK UNDORÍTÓ, TELHETETLEN SPEKULÁCIÓI MIATT? Merthogy erre készülnek tavasszal: több tízezer embert utcára akarnak tenni. Szerencsére mi még bírjuk a terheket, de görnyed már a hátunk és remegnek a térdeink.

Egyvalamit tudok: ha mégsem tudnánk törleszteni, mert képtelenség lenne a bankok elképesztő igényeit kielégíteni, nem adnám könnyen az házunkat. Már szinte mindenünket elvették, de az életünk munkáját, a saját tulajdonunkat, az egyetlen és utolsó menedékünket, a családunk otthonát nem vehetik el egykönnyen, mert nem hagyjuk magunkat.

Ha megjelenne a sok keselyű, a bank végrehajtói, a maffia vagy akár a kivezényelt sünök, nem úsznák meg könnyen a haragom. Nem hagynám, hogy ez a mocskos, szemét, kapzsi világ kisemmizzen. Egy módon vihetnének el, de az nem bilincsbe verve lenne. Ha betennék a mocskos lábukat az ajtónkon, magammal vinnék párat. Isten bocsássa meg a szavaim, de könyörtelenül megvédeném magunkat és az otthonunkat.

MSZP, Fidesz, SZDSZ és a többi rakás szar: pöffeszkedve ültök elefántcsont tornyaitokban erkölcsről és tisztességről papolva! Végignézitek, ahogy eltűnik a normalitás az életünkből. Végignézitek, ahogy lassan kivérzünk. Hazazavartok minket az utcáról, ha kinyitjuk a pofánkat a kurva nagy demokráciátokban! Elvesztek mindent tőlünk, hagyjátok, hogy rabszolgákká váljunk.

Ma este véglegesen megfogadtam: csak a családom számít nekem. Ha valaha, valaki a jövőben szét akarja rombolni, tönkre akarja tenni a szeretteim életét és nem mellékesen a sajátomat, megismerkedik a haragommal...

Annak a 170.000 embernek üzenem, akik arra várnak elkeseredetten, hogy a bankok tavasszal az utcára tegyék őket: ne hagyjátok magatokat, védjétek meg az otthonaitokat, én veletek vagyok!

Vége a toleranciának, vége a nyugodt hangnemnek. Állatként kezeltek minket és ha kell, hajlandóak leszünk állatként megvédeni magunkat...

 

Folytatva a globális felmelegedés körüli érdekességek sorát, meg kell említenünk, hogy nem minden résztvevő nyomja akaratlagosan ezt a témát. Sokan valóban segíteni akarnak, néhány tudós talán még valóban elhiszi, hogy gáz van és a Föld megmentésre vár. Itt most nem a fajkihalások vannak célkeresztben vagy az erdőírtás, vagy az egészségtelen városi levegő. Ezek tények, mind tudjuk, hogy mit kell tennünk, a környezet valóban szenved tőlünk. De a globális felmelegedés súlykolásával kemény adókat vetnek ki, kamu ellenálló csoportokat hoznak létre, és sokan megélnek ebből a dologból. Mindenki kollektíve érzi magát bűnösnek, és ez is a változás vagy változtatás illúzióját szolgálja, a lázadozó lelkeket leköti.

CRU szerverek ellopott emailjei kapcsán ismét hazudott a média. Miután kiderült, hogy az emailek valósak, nem próbálták meg cáfolni a dolgot, csupán minimalizálni a károkat, ezért azt mondták, csupán egy hoax történt, miszerint az évgyűrűs adatokat figyelmen kívül hagyták. Hát nem, az emailek itt olvashatók.

Mivel sok emailről van szó, vannak összefoglaló videók, pl:

 

Vagy: link

Lengagyobb koppanás, hogy minél jobban belelátok a tudósok zárt rendszerébe és túlélésre berendezkedett, megalkuvó, hiú és lenéző tagjai tevékenységeibe, annál inkább kezdek hajlani arra, hogy higgyek a 2012 blogban leírtak tudósokra vonatkozó részére.

E cikk alapján lesznek, akik talán komplett hülyének fognak nézni. Ez van, vállalom. A mai világban nyakra-főre jelennek meg a realisztikusnál realisztikusabb filmek, számítógépes játékok. 10 éve vehető észre ez a folyamat, mára reneszánszukat élik. Nem szeretném (és nem is tudom) felsorolni az összes alkotást, ami a realisztikus, de kitalált és a valódi, létező világ határán táncol. Gondolataim lényegét a legutolsó bekezdésnél érted majd meg, kedves Olvasó. De előtte vegyünk sorra néhány érdekes alkotást:

 

Először is had kezdjem egyik kedvenc sorozatrommal, ami nagyon meglepő, de talán a valaha kitalált legrealisztikusabb világot tárja szemünk elé. Hogy miért meglepő? Azért, kedves Olvasó, mert ez a sorozat bizony nem egy valódi létező országban, nem egy mai háborús gócpontban, de még csak nem is a Földön játszódik. Ez a történet egy távoli, kitalált galaxisban indul és a sorozat 4 évadja alatt rengeteg új helyet, új embert ismerünk meg. Filmünk címe: Battlestar Galactica. A történet szerint létezik egy naprendszer, messze a mi világunktól teljesen elszeparáltan, ahol szintén emberek élnek, mint itt. (Maga az ötlet nem új, hiszen már a Csillagok Háborúja is a Földhöz képest teljesen ismeretlen galaxisban játszódik, mégis rengeteg ember lakja a bolygókat.) Ebben a naprendszerben található 12 bolygó, amit emberek milliói népesítenek be. Nincsenek országok, csupán egy nagy szövetségi, demokratikus szuperállam. Az emberi kolóniák már önmagukban érdekes párhuzamot mutatnak a mai világunkkal. Vannak gazdagabb bolygók (ahol az értelmiség és a politikai elit éli gondtalan életét) és akadnak nagyon szegények (bányászattal foglalkozó, földművelésből élők) is. Bár amit itt bolygóként vehetünk egy tömbbe, nálunk országonként bontható le hasonlóan (természetesen a valódi világunk nem ennyire egyszerűen működik, de a szimbolikája ugyan az). Magának a filmnek viszont nem ez a lényege, sőt csak a cselekmény sodrása közben kapunk információkat a múltbéli, elpusztított, lemészárolt világból. Ugyanis az első rész rögtön azzal indít, hogy az emberi fajt majdnem teljesen kipusztítják a naprendszerből. Az agresszorok a Cylonok, akik nem egy idegen bolygó szülöttei, hanem az emberiség teremtményei. Robotok és szintetikus, mesterséges lények. Miután atomcsapást mérnek a 12 kolóniára, csupán 50 000 ember marad életben, akik egy konvojba tömörülve útnak indulnak - nyomukban az ellenséggel - az ismeretlenbe a Battlestar Galactica nevű kiszolgált hadihajóval az élükön a legendáikban szereplő tizenharmadik kolónia, a Föld, felé. Nem szeretném tovább folytatni a történet mesélését, mert nagyon hosszú lenne és nem ez most a lényege a mondanivalómnak.

Maga a film ugye sci-fi, de talán soha nem láthattunk ennyire valódi, jelenlegi világunkkal, problémáinkkal teljesen egyforma képet mutató, kitalált társadalmat. Folyamatosan jelen vannak a politikai csatározások, láthatunk puccsot, lázadást, „demokratikus” választásokat, bűnözést, kétes alakokkal a hatalomért lepaktált vezetőket, rasszizmust, kisebbségeket rengeteg problémával, szegénységet a pofátlan gazdagsággal párhuzamosan. Lehetetlen leírni mennyi párhuzam van benne a valódi életünkkel, világunkkal. Aki nem látta, és biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, feltétlenül nézze meg, mert lebilincselő és elgondolkodtató. A történet egyik fontos alapköve, a fő vonulata, a hit kérdése és annak lényege: miért fontos hinnünk Istenben, megváltoztatható e alapvetően az emberi gondolkodásmód, össze tudunk e fogni minden félreértést félretéve, ha a túlélésről van szó(ennek válaszára talán a legjobb példa a mostani helyzet Haitin), lehet e újra kezdeni úgy, hogy a múltbéli hibákat nem követjük el és jobbak vagyunk e az általunk teremtett gépeknél. A történetben rengeteg fordulat van, amit most nem írok le, mert megfosztanálak az élménytől. Az utazás végén választ kapunk mindenre. Olyan választ, ami részben tanulságos is lehet a mai ember számára.

Második példám a már említett Book of Eli című film. Bevallom rengeteg dologra csak a második megnézés után jöttem rá. Azokat, akik nem látták arra kérem, hogy ne olvassák ezt a bekezdést tovább, mert saját magukat fosztják meg az élménytől. Eli egy afroamerikai (jaj de polkorrekten írtam) férfi, aki valamikor 2040 körül (fogalmunk sincs, hogy pontosan mikor, mert nem említik) vándorol a kiégett, elsivatagosodott pusztában a mai USA területén. A film nem hasonlít egyetlen eddigi posztapokaliptikus filmre sem, legalábbis a fő mondanivalót tekintve. Eli hordoz magával valamit, egy olyan könyvet, amit sokan fegyvernek hisznek. Rövid ideig a film elején az átlag néző még reménykedik, hogy valami akciócsihipuhit fog látni tele fantasztikummal. De nincs fantasztikum, legalábbis hagyományos, filmes értelemben véve. Hamar rá kell jönnünk, hogy a könyv, amit hordoz, a Szent Biblia. Hősünk 30(!) éve gyalogol vele a pusztában, hogy megtalálja a megfelelő helyet a könyv számára. Miért fontos ez? Mert ez az utolsó példány. A többit egy számunkra ismeretlen csoport elégette a múltban. Nem kapunk rá választ, hogy kik és miért, de ez nem is fontos. A lényeg az, hogy el akarják venni tőle, de csak nagyon nehezen, hatalmas áldozatok árán sikerül. A film végén Eli eljut arra a helyre, amit egész életében keresett és ráeszmél valódi küldetésére. Itt jön a lényeg: a férfi emlékezetből lediktálja az egész Bibliát, a városka vezetője aki pedig még nagyobb hatalmat akart szerezni ezzel a „fegyverrel”, el sem tudja olvasni, ugyanis az Braille-írással készült vakok számára.

Az azonban a filmből nem derül ki egyértelműen, hogy maga Eli vak e vagy sem, de teljesen lényegtelen is. Ő hisz a küldetésében és lelkiekben mindvégig elkíséri Isten a hosszú úton. Míg a város vezetője csupán hatalmat szeretne a teljesen elbutult, erkölcstelen embereken gyakorolni a Biblia segítségével, Eli egy kisebb csodát visz véghez és ad egy apró reményt a világnak: talán még nem veszett el minden, újra lehet kezdeni. Nem nagyon találkoztam eddig olyan filmmel, ami ennyire egyszerűen és érthetően, minden sallang nélkül bemutatja, hogy miért van szükség a hitünkre.

Harmadikként egy számítógépes játékról szeretnék kifejteni néhány gondolatot. Na ez az a pont, ahol talán páran lehülyéznek, de sebaj. Készült néhány évvel ezelőtt egy játék, amiben katonák bőrébe bújva jártunk végig sivatagi városokat, közel-keleti országokat és egyéb helyeket. Ennek a játéknak most elkészült a folytatása, ami számomra nagyon meglepően érdekesre sikeredett. A címe : Modern Warfare II. Míg az első rész egyértelműen az afganisztáni és iraki háborúból merített ihletet, addig a folytatás néhány évvel előreszalad és bemutatja az egyáltalán nem elképzelhetetlen jövőt. Hogy mi lenne ez? A világot elárasztja a „terrorizmus”: mészárlás egy orosz repülőtéren, majd ennek ürügyén egy háború az Amerikai Egyesült Államokkal szemben, ami egy hatalmas invázióval kezdődik. Ennek az országnak a területén még sosem zajlott olyan háború a függetlenségük kikiáltása óta, amit egy idegen nép indított volna. Ezért is nagyon érdekes a játék. Végigkövethetjük katonák szemszögéből, ahogy deszantosok lepik el az eget, ahogy végigvonulnak az ellenséges harckocsik az utcán, ahogy menekítik a kétségbeesett civil lakosságot, ahogy Washington egy hatalmas frontvonallá változik és élethalál harcot kell vívni a Capitoliumért, a Fehér Házért stb. Volt már hasonló film a múltban, Vörös Hajnal volt a címe, de azon inkább mosolyogtunk. Itt viszont annyira hihető minden, hogy néha el kell gondolkodnunk: a hadsereg vagy a CIA írta a történetet? Mert láttam már néhány játékot, amik szépek, realisztikusak lettek látványban, de ez történetben és szinte minden egyébben is. Azt már mondanom sem kell, hogy végül kiderül, hogy egy áruló amerikai tábornok van a dolgok hátterében, de ez inkább szánalmas magyarázkodásnak tűnik, mintsem csavarnak. Az gondolom mindenki számára világos mára: nincs olyan, hogy terrorizmus, legalábbis a hagyományos értelemben véve. A terrorizmust kiáltó országok, mint az USA, a legnagyobb leigázó hatalmak a világon. Nekik a „terror” ürügy minden háborúra, amit a saját érdekeikből indítanak. De mi történne, ha visszanyalna a fagyi? Ezen úgy látszik már ők is elgondolkodtak. Hanyatlik a gazdaságuk, csökken a népességük, nem lehet már Izraelt sem a végletekig kiszolgálni. A világ átalakulóban van, ami a közeljövőben érezhető is lesz. Ez a „világválság” csak lepkefing a hurrikánban a következő 1-2 évtizedhez képest.

 

A mai könyvek, filmek, sorozatok és számítógépes játékok egy része nem véletlenül sikeredett ilyenre. Hiszem azt, hogy a jövőnkre próbálnak meg minket felkészíteni. Azt, hogy ez miben fog kiteljesülni, én sem tudhatom. Egy biztos: nagyon fontos a hit Istenben és hogy van még jövőnk a világon. Bármi is fog történni, embernek kell maradnunk, segíteni egymást és becsületben élni. Fontos összetartó erő a nemzeti öntudat, a hazaszeretet. Ez az egyetlen dolog, amiben le kellene másolnunk az USA-t, mert ott büszkén lobog a nemzeti zászlajuk a házakon, itt már lassan rasszistának meg fasisztának kiáltanak ki érte minket. És van még egy fontos dolog: a gyermekeink. Próbáljunk meg nekik egy értelmesebb, kevésbé elkorcsosult világot létrehozni. Talán csak álom, talán még én is megérhetem (életkoromból adódóan még lehetek optimista:) )

Isten,Haza, Család. Nem az én jelszavam, de mindig jusson eszedbe, kedves Olvasó, mert ez a három dolog a legfontosabb az életben, és annak is kell maradnia.

 

Talán ez a cikk megérdemel egy misét. Görögország az államcsőd szélén, vele együtt Portugália, Spanyolország és nem mellékesen Magyarország is. Görögországban a közhangulatot jól példázza az elmúlt időszak szélsőbalos megmozdulásai. Mi lesz ott, ha valóban bedől az állam és valóban az Eu kikényszeríti a megszorításokat? Lehet-e, szabad-e nekik másképp kijönni "hivatalosan" ebből a gödörből? Nem, így vagy úgy, de megszorítások betartatására kerül sor. Mintha Magyarország jövőjét látnám, ha ugyanezen az úton mennénk tovább.

Nem mellesleg neves "közgazdászok", olyan okos-félék mondogatták, hogy amiért a kormány ilyen hamar elkezdte sz*patni a népet, mi fogunk a leghamarabb és a legjobban kijönni a válságból. Hát a helyzet az, hogy ez nem egészen takarja a valóságot. 20 ország fizetőképessége javult, mi nem tartozunk közéjük.

Nem filmekről szól ez a blog, de néha szeretnék kivételt tenni, ha a szellemisége olyan értékekről szól, amik fontosak a társadalom számára, főleg ilyen vészterhes időkben.

Most frissen le kell írnom a gondolataimat. Le kell írnom, mert ezt nektek is látnotok kell. A Book of Eli a legújabb Denzel Washington főszereplésével készült posztapokaliptikus mozi.  Nem mondom, hogy az évtized filmje (bár nekem eddig az volt, ugyan még nagyon az elején vagyunk ), de nekem ma este pár órára, és főleg az utolsó 10 percében, nyújtott valamit, amire az elkövetkezendő közeljövőben szükségünk lesz. Nem írok róla kritikát. Ez nem olyan alkotás amiről jó kritikát lehetne írni spoilermentesen. Elspoilerezni pedig bűn lenne, mert értékes a mondanivalója. Nem igazán mond újat, nincs benne hihetetlenül fondorlatosan megalkotott csavar, csupán érdekes megvilágításba helyezi a dolgokat.

Néha Hollywood is le tud tenni valamit az asztalra a sok szenny mellett. Most sikerült neki ismételten. Nézd meg, kedves Olvasó, és töprengj el rajta egy kicsit.

 

(Ha valaki kommentben a filmről ír spoilerezve, kérem jelezze!)

 

Eredetileg ez egy kommentnek indult az előző bejegyzéshez, kedves Olvasó, de kinőtte magát:

 

Kőkemény Fideszes aktivista voltam. Jártuk ,a várost, plakátoztunk, rendezvényeket biztosítottunk, tátott szájjal lestük Viktort és pártja politikusait. Volt egy választás 2002-ben. Mindenki tudta, hogy messze a Fidesz kormányzott eddig a legjobban, tehát ismét nyerniük kell. Nem jött össze. Sebaj, annyira nem bánkódtunk. Pusmogtunk a csalásról, de sokan nem hittünk benne igazán.

Jött 2006. Egy kalap szar 4 éves ciklust tudhattak a szocik a hátuk mögött. Mi ott feszítettünk a cuki sárga kitűzőnkkel, mint Fideszes aktivisták és hittünk. Hittünk a Fideszben, hittünk Viktor szavában és az istenadta nép erejében. Ott ültem szavazatszámlálóként, kezemben szorongatva az instrukciókat, amit a felkészítések alatt kaptam. Vesztettünk. Lesújtottak minket a történtek. A szoci és libsi kajmánok szinte már önkívületben paroláztak a TV-ben. Majdnem sírtunk. Mi lesz most veled drága hazám? Hová fog mindez vezetni? Azóta tudjuk, nem sorolom.

 

Viktor!!! Ne mutogassanak most rám, ránk, a híveid! Ott voltam mellettetek mindvégig, hittem bennetek, hittem a jelszavadban miszerint: egy a tábor egy a zászló! Szinte már elvakultan. Megjelent 2003-ban egy kis párt. Akkoriban még középiskolába jártam. Nem tetszett, hogy ellentmondanak neked Viktorom és tovább osztják a jobboldal táborát. Nem, akkor MÉG nem.

Azóta változtam. Talán elegem lett a töketlenek pártjából. Talán a töketlenek pártja, direkt maradt 8 évig töketlen. Már nem érdekel. Tavaly az EP választások előtt elkezdtem kiábrándult, megtört fideszes szavazóként utánanézni egy kis pártnak. Meg akartam hallgatni a véleményüket, az álláspontjukat. Kíváncsi voltam rájuk.

A szavazás előtt hetekig hezitáltam. Viktor! Ti belénk beszéltétek, hogy minden nem rátok adott szavazat kárba vész! Már elnézést, de egy nagy lóf.szt. Közel 15 %-ot ért el ez a kis párt. Megkockáztatom: közel 15 %-ot értÜNK el. Mert én már nem közétek tartozom. Nem-nem. Többé soha. Erről te magad is tehetsz a szó-szoros értelmében: egyszer Fidelitasos aktivistaként egy szűk körben maradtam veled és testőreiddel néhány percre egy kampánybuszon, ahol ecsetelted, milyen egyszerű a kampány és hogy ennyi kell csak az embereknek: kis integetés, meg jópofizás. Persze Viktor, nekünk csak ennyi kell. Mert mi csak haszonállatok vagyunk nektek. Tudom. Csak szar az embernek, ha a szemébe mondják indirekt módon.

Én 2009 nyara óta büszke Jobbik szimpatizáns vagyok. Mert hiszem, hogy ők az utolsók, akik még tehetnek valamit. Ti már nem Viktorom. Már nem tudjátok a posványból kihúzni ezt a kis országot. Tudod miért? Mert bebizonyítottátok, hogy nem is akarjátok. Mára már világos előttem, hogy szánt szándékkal vesztettetek 2006-ban. Hogy miért, azt csak ti tudjátok. Nekem csak ötleteim vannak rá, de ez már lényegtelen. Bebizonyítottátok, hogy nem álltok ti annyira messze az SZDSZ-MSZP tengelytől.

 

Úgyhogy szólj rá a tetves kajmánjaidra, hogy az édes....ukat, azt baszogassák! A Jobbikról le kellene szállni. Egyre szánalmasabbak vagytok. Hidd el lehettek ti még olyan szinten, mint most a szocik. Nem most. Most a fellegekben vagytok, bár az arcotok akkora, hogy szétfeszíti a felhőket. Baszogassátok azokat, akik elárulták és eladták a hazát!

 

NE MINKET!!!

 

Adjon az Isten!

 

Hogyan győzzünk meg embereket?

A választások közeledtével egyre többször halljuk, hogy hány embert kell elvinnünk szavazni, hány embert kell meggyőznünk, egyre több konfliktus forrása ilyentájt a politikai hovatartozás. Önmagában az információ áramoltatása nem volna probléma, csakhogy itt nem erről van szó. A lényeg elveszik a körítésben, nem beszélhetünk a parlamentáris pártok esetében programról, mivel NINCS állandó programjuk. Folyamatosan azt hallani nyilatkozataikban, politikai elemzők vitáiban, hogy „szavazóbázist keresnek”. Azaz, minél több szavazót akarnak lefedni kijelentéseikkel, imázsukkal. A mai politikai pártok úgy működnek, mint a legnagyobb márkák, amik már nem arról szólnak, hogy mi is van abban a zabpehelyben, csak hogy mennyire cool azt enni, és milyen érzést akarunk eladni a logóval. Ha most meg kéne határozni az állítólagos jobb és bal oldal közti különbséget, nem igazán tudnék mit mondani. Ugyanonnan jönnek, ugyanazon eszközökkel manipulálnak, csak más és más a logó, más érzést adnak el, más tömegeket fednek le.

Éppen ezért az elsődleges feladata az arra érdemesnek, hogy az embereket gondolkodásra sarkallja, mérlegelésre, kérdések feltevésére ösztönözze. Kapjon olyan információkat, amik alapjaiban döntik meg a világnézetét, mert igenis vannak ilyen ütőkártyák. Akiről tudjuk, hogy megbízik bennünk és nem néz teljesen hülyének, azzal érdemes elbeszélgetni erről-arról. De ami a legfontosabb, ne úgy tekintsünk a másik emberre, mint akit téríteni akarunk, akiből az ördögöt akarjuk kiűzni, hanem mint magyar testvérünket lássuk, akit megtévesztettek. A jobbik legfőbb missziója, hogy a rég letűnt értékeket köztudatba emelje, hogy az ellenséges érzéseinket félretegyük, hogy az erkölcs visszatérjen a mindennapokba. Kérdés, kibe mennyire ette bele magát a modern liberális maszlag, a materialista erkölcstelenség, a halmozási vágy, a konzumidiotizmus. Ha valaki ezektől képes megszabadulni és egy jobb világért beáldozni mindazt, amiből eddig felépítette az (egyébként hazugságokon alapuló) világképét, akkor a megfelelő információk alapján helyesen fog dönteni. Tehát alapvetően ne pártokról beszéljünk, sem a szavazásról. Mert annak túl sok jelentősége nincs, nem üresfejű, de „jól” szavazó embereket akarunk, hanem egy életképes közösséget, akit tovább nem lehet elnyomni, becsapni.

Szegedi Csanád több előadáson is elmondta már azt, hogy ha elmegyünk szavazni, ne pártra vagy emberre szavazzunk, hanem _programra_. Arra a programra ami a legjobban képviseli az érdekeinket. Tehát ha a Fidesz letesz az asztalra egy olyan programot, hogy az tökéletesen képviseli az érdekeimet, akkor rájuk fogok szavazni (persze más kérdés hogy már úgy sem hinnék nekik, bármit mondanának).
Hogy miért így kezdtem a mondandóm? Kurucra most kikerült egy videó, ahol egy vén rothadó izé elkezdte támadni a Jobbikot. Teljesen megalapozatlanul (tudom-tudom, médiában Jobbikról vagy rosszat vagy semmit). Ő nem azt mondja hogy programra szavazzunk vagy ilyesmi, neeem, ő csak azt tudja mondani hogy szavazzunk bárkire csak a Jobbikra ne.
Poén? Az.

 

Nachtjagerfliegerek

 A II. világháborúban a pilótákat 2 fajta csoportra oszthatjuk a Vadászrepülők közt: a már korábban említett Jagdfliegerek valamint a Nachtjagerfliegerek (Éjszakai Vadászok).

A háború korai szakaszában a Luftwaffe nem helyezett kellő súlyt az éjszakai vadászat technikai,személyes és taktikai feltételeinek a megteremtésére. Johannes Steinhoff, az éjjeli vadászrepüléssel kísérletező, annak elméleti és gyakorlati alapjait lefektető 110./JG 26alakulat parancsnoka több alkalommal is megkísérelte jobb belátásra bírni Göringet. A tiszt arra kérte a légi marsallt, hogy intézkedjen a megfelelő technikai háttér (új lokalizációs és nyomkövető rendszerek, navigációs eszközök megteremtéséről, és a különleges feladatokra alkalmas, külön e célra tervezett repülőtípusokra vonatkozó pályázatok kiírásáról, de a makacs és önfejű vezérkari főnök hajthatatlan maradt. A Göringel folytatott viták eredménytelensége miatt Steinhoff áthelyeztette magát a nappali vadászokhoz. A Nachtjagdfliegerek számára így eleinte nem maradt más, mint az elfogadhatatlanul alacsony teljesítményt nyújtó Messerschmitt Bf109D, vagy a később rendszerbe állított, elődjénél már lényegesen használhatóbbnak bizonyuló kétmotoros Bf 110 G-4/R3.

1943 decemberére a szövetséges bombázók már 4000-nél is több bevetést repültek Berlin ellen, és a Németország elleni éjszakai hadjárat félidejéhez érkezett- a Nachtjagerfliegerek pedig még mindig nem rendelkeztek hatékony repülőkkel. A bevetett brit bombázóknak csak 4,5 %- át tudták lelőni. A pilóták legjobb tudásuk szerint harcoltak, de csak a háború végén (akkor is korlátozott számban) kaptak igazán megfelelő repülőgépeket, amely lehetővé tette a hatékony éjszakai vadászatot. Göring és a német vezérkar tétovázásának hála, túlságosan későn fektettek megfelelő hangsúlyt a bombázók elleni éjszakai harcokra és ez is nagyban hozzájárult a németek hatalmas veszteségeihez.

Most következő írásom az éjszakai vadászok legeredményesebb ászáról fog szólni, de nem merül feledésbe a többi kiváló nappali experte sem.

 

Heinz Wolfgang Schnaufer

 

A II. világháború legeredményesebb éjszakai vadásza 1922. Február 16-án született Stuttgartban. Két öccsével és húgával együtt cseperedett fel jó családi és anyagi körülmények között. Édesapjának sikeresen működő borkereskedése volt. Kiváló tanulmányi előmenetele és jó sportteljesítménye miatt sokáig nem tudta, milyen pályát fog választani. 16 éves korától a potsdami NPEA iskolában tanult, amely akkor már a Nemzetszocialista Párt intézménye volt. Felkínálták neki a katonai karrier lehetőségét, így közvetlenül a háború kirobbanása előtt belépett a Luftwaffe állományába. A tiszti iskolát 1941-ben fejezte be, ahol kétmotoros rombolókra kapott kiképzést. Itt ismerkedett meg Fritz Rumpelhardt-tal, aki rádió és radaroperátorként rengeteg bevetést hajtott végre az ásszal ( az éjszakai vadászok személyzettel repültek, mivel sokkal nehezebbek voltak a harci körülmények és rengeteg feladatot kellett a repülőkön ellátni).Mindketten önként léptek be a Nachjagd, vagyis az első éjszakai vadászszázad kötelékébe. Mivel Schnaufer igen nyitott gondolkodású volt és szeretett volna az éjszakai harcokban minél előbb részt venni, hamar a II./NJG 1 kötelékében találta magát.

Első éles bevetését 1942 februárjában (mindössze 20 évesen!) repülte az éjjeli harcra átalakított Me Bf 110 G-4 fedélzetén, mely típushoz a háború végéig hű maradt. A köteléke feladata a Scharnhorst cirkáló parancsnoksága alatt hajózó konvoj biztosítása volt amely egy szövetséges blokád által elzárt norvég kikötőből tört ki. Ezek után rengeteg bevetésen vett részt és megtanulta az éjjeli vadászok minden fortéját. Első légigyőzelmét június elsején éjszaka szerezte, mikor a belgiumi Louvain felett lelőtt egy brit Handley-Page Halifax bombázót. Az elkövetkezendő hónapokban több kisebb-nagyobb győzelme volt, de ezek még nem igazén voltak látványos eredmények. 1942 decemberében megszerezte 6. és 7. győzelmét. Schnauferről úgy tartják, hogy a lassan érő pilóták közé tartozott, de ez nem felel meg pontosan a valóságnak. Kezdeti csekély eredményei annak is betudhatóak voltak, hogy Belgium felett akkoriban még nem voltak túl aktívak a brit bombázók, így bevetései során kevés ellenséggel találkozott (Hartmann is akkor érte el a leglátványosabb sikereit, mikor az orosz vadászrajok ellepték az égboltot és keresni sem kellett az ellenséget, mert ezrével özönlöttek feléjük). Továbbá az is sokat nyomott a latban, hogy Schnaufer nagyon óvatos és megfontolt ember volt: csak tiszta célpontra nyitott tüzet.

Harci taktikáját kiválóan példázza az, ami 1943 májusában történt egy vadászaton. Fél egy lehetett, mikor egy ellenséges gép felé vették az irányt. A fedélzeti radarral meghatározták a bombázó helyzetét, majd negyedórát vett igénybe míg rárepültek a célpontra. Alulról és hátulról támadták meg a gépet, amely már az első sorozatok után kigyulladt és elkezdett zuhanni. Majd 2 perc múlva a földbe csapódott. Az eset példázza az alaposságát az expertének: több, mint 10 percet töltött el a becserkészéssel és csupán 120 másodpercet a rajtaütéssel. '43 júliusában megszerezte a 17. légigyőzelmét és előléptették. A következő hetekben újabb 6 győzelmet aratott, majd új feladatot kapott: a Hollandiában, Leeuwardenben állomásozó 12./NJG 1. parancsnoka lett. Ekkor került ismét egy gépre régi barátjával, a már említett, Fritz Rumpelhardt-tal. A két katona remek párost alkotott, szinte szavak nélkül megértették egymást. Együtt 100(!) légigyőzelmet arattak, így a legsikeresebb Nachtjagdflieger csapattá váltak. Említést kell tenni a csoport 3. tagjáról, Wilhelm Ganslerről, is: rendkívül éles látással rendelkezett („...legalább 4 szeme van...”, jellemezte később az experte bajtársát) és összesen 115 légigyőzelmet szerzett - ebből 98-at Schnaufer oldalán. A kivételes személyzetnek hála az experte karrierje meredeken emelkedni kezdett. Első kimagasló sikerét 1943 december 16-17 éjjelén érte el: ekkor egyetlen bevetés során kilőtte a Királyi Légierő négy Lancester bombázóját, ezzel 40-re növelve győzelmei számát. Ezután újabb feladatot kapott és a IV./NJG1 parancsnoka lett, továbbá megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét. '44 során rekordmennyiségű, összesen 64 légigyőzelmet ért el. Ebben az évben az éjszakai vadászok már egyre komolyabb veszteségeket szenvedtek a szövetségesek hatalmas légi fölényéből adódóan. A Me 110 vadászok semmilyen tekintetben nem tudták felvenni a versenyt a brit Mosquitokkal, amelyek a célmegjelölést és a bombázók vadászkíséretét látták el. A kicsiny, könnyű gépek sok német pilóta vesztét okozták a gyors rajtaütéseik során. Schnaufer egészen '44 végéig egységénél szolgált.

Júniusban 84. győzelme után megkapta a tölgyfalombokat a Lovagkereszthez, majd pár héttel később a kardokat is (ez hatalmas teljesítménynek tekinthető). Júliusban legendás személyzete is átvehette a Lovagkeresztet. Szeptemberben a századot visszavezényelték a honi légtér védelmére, így Schnaufer ideiglenesen Düsseldorfban majd Dortmundban állomásozott. A pilóta október 9-én szerezte meg 100. légigyőzelmét, amely után Adolf Hitler személyesen tüntette ki a briliánsokkal. Az akkor 22 éves tiszt tehát megkapta a létező legnagyobb német katonai kitüntetést. Schnaufer azonban ezután sem telt el magától: töretlen kitartással harcolt tovább.

1945 február 21-én felállította az éjjeli vadászok 24 órás abszolút győzelmi rekordját: a hajnali órákban 2, majd éjfél előtt további hét darab négymotorost lőtt le ( a későbbi vizsgálatok szerint valójában aznap nem 9, hanem 10 győzelmet ért el, de 1 győzelmét tanúk hiányában nem írta jóvá a Luftwaffe). Az experte a háború utolsó napjáig harcolt és 1942 februárjától a III. Birodalom összeomlásáig összesen 121 hivatalos légigyőzelmet ért el.

1945 májusában brit hadifogságba esett és csak 1 év múlva térhetett haza Calw városába , ahol továbbvitte családja üzleti vállalkozását. Az üzletben is sikeres ember volt, így vállalkozásuk ismét hamar fellendült.

1950-ben halt meg egy ostoba autóbalesetben mindössze 27 évesen.

 

***

 

Írásaimban direkt nem térek ki külön a pilóták repülőgépeire, mert terveim szerint lesz egy külön sorozat a jövőben ezekről is. Annyit érdemes már most megjegyeznem: hogy minden vadászrepülő más és más feladatokra készült. Az éjszakai vadászok fő feladata a bombázók ellehetetlenítése volt, mivel azok a kis védettségük miatt főleg éjjel repültek be ellenséges területre. A háború végén a szövetségesek már francia bázisokról hajtottak végre légicsapásokat, ezáltal a kicsiny fürge kísérővadászok már sokkal tovább tudták védeni őket, a német védelem balszerencséjére.

 

 

 

Már több, mint 1 hónap telt el azóta, hogy jelentkeztem. Ígéretem szerint most szeretnék elkezdeni egy rövid sorozatot a III. Birodalom legkiválóbb katonáiról. Megpróbálom kiemelni minden fegyvernem leghíresebb, legtehetségesebb tagjait. Azért próbálok meg erőfeszítéseket tenni a megismertetésükre, mert a mai világ csak a győztesek szemszögéből ismeri a háborút, a világ legelterjedtebb hollywoodi filmjei szinte kizárólag az amerikai hadsereget istenítik és szinte a semmibe veszik ezen bátor emberek emléke.

Előre szeretném leszögezni: nem azért írom a cikkeimet, mert nácikat vagy Hitlert próbálnám isteníteni. Minden hadsereg katonákból áll, a katonák pedig emberek. Az életük mindkét oldalon ugyanolyan értékes, az áldozatuk ugyanúgy lehet szükségszerű vagy hiábavaló. Arról nem is beszélve, hogy sok szempontból a német hadseregben - a Wehrmachtban, Waffen SS-ben, Luftwaffeban vagy a Kriegsmarineban - voltak a legképzettebb és legjobb katonák.

Forrásom egy kiváló és nagyon tárgyilagos könyv: Kurt Rieder: A III. Birodalom ászai.

Had idézzek a szerző előszavából egy mondatot, ami 100%-osan kifejezi, miért érdemelnek ezek az emberek tiszteletet:

„E könyv szereplői nem feddhetetlen hősök, hanem jól képzett és bátor, a harcok során számtalan esetben bizonyító, az ellenségtől - légyen az bármilyen nemzetiségű - soha meg nem rettenő katonák voltak, kik nem ismertek sem lehetetlent, sem elveszett helyzetet.”

Jagdfliegerek, azaz Vadászrepülők

A szövetséges hadvezetés sokáig nem fogadta el hitelesnek a második világháborúban harcolt német vadászpilóták eredményeit : Goebbels propagandájának tartották a 100- nál vagy 200-nál több légigyőzelmet arató pilótákról szóló híreket. A háború után az angolok tüzetesen átvizsgálták a Luftwaffe archívumait és rá kellett jönniük, hogy az adatok hitelesek. Sőt olyan szigorúak voltak a légigyőzelmeket hitelesítő eljárások, hogy lehetetlen volt ezeket meghamisítani. Valójában számos német pilóta több gépet lőtt le, mint amit hivatalosan igazolt a Luftwaffe.

Míg az USAF és a RAF pilótái 5 légigyőzelem után kaptak ász minősítést a németek 10 után. A dokumentumok átvizsgálása végeztével a szövetségesek nehezen, de elismerték, hogy a német pilóták magasan felülmúlták minden más ország pilótáinak a teljesítményét. Míg az amerikai és a brit pilótáknál 30 légigyőzelem is kiemelkedőnek számított, a legeredményesebb 35 német vadászpilóta összesen több, mint 6800(!) szövetséges repülőt lőtt le,és összesen 102 experte (az ász német megfelelője, jelentése: szakértő)aratott a légiharcok során 100-nál több győzelmet.

Erich Hartmann, az abszolút ász

 

A hadtörténelem legsikeresebb vadászpilótája 14 éves korától tanult repülni. Édesanyja és testvére vitorlázópilóta volt. Nem tartozott a vakmerő vadászrepülők közé, mindig megfontoltan harcolt és ennek köszönhetően egy karcolás nélkül megúszta a háborút annak ellenére, hogy 352 légigyőzelmet aratott. 1942-től repült Messerschmitt Bf 109 G vadászgéppel és ehez a tipushoz egész karrierje során hűséges maradt. Karrierje nehezen indult, hibát hibára halmozott. 1943Áprilisáig mindössze 8 légigyőzelmet ért el. 5. győzelme után megkapta a másofosztályú Vaskeresztet és kitüntették Rottenführerré, amely azzal járt, hogy rajparancsnok lett és nem kellett mások taktikájához igazodnia. Taktikája abból állt, hogy lopakodva közelítette meg az ellenséget, majd a lehető legkedvezőbb pozícióból indított rajtaütésszerű támadást. A Vörös Hadsereg pilótái rettegtek a Karaya 1 hívójelű pilótától. Csak 1943 augusztusában 49 gépet lőtt le. Egyéni rekordja 1944 március 2-án volt: ekkor 24 óra alatt 10 gépet semmisített meg.

Az orosz pilótákkal vívott harcok után Románia légterében amerikai vadászokkal is összecsapott, és hét P51 Mustangot valamint egy négymotoros bombázót is kilőtt. Egy alkalommal harc közben elfogyott az üzemanyaga és Ploesti mellett ki kellett ugrania a gépből. Szerencséjére az amerikai vadászok, akik a németekkel ellentétben előszeretettel nyitottak tüzet az ejtőernyővel menekülő védtelen pilótára, nem találták el és Hartmann szerencsésen földet ért.

1945 . május 8-án véget ért számára a harc. Egysége még életben lévő tagjai és a szerelőik összetolták megmaradt gépeiket és felrobbantották az összeset. Mivel egységében vele együtt 2-en is megkapták a legmagasabb német kitüntetést – a tölgyfalombokkal, kardokkal és briliánsokkal ékesített Lovagkeresztet – menekülniük kellett az orosz csapatok elől, ugyanis biztos hogy megtalálásuk után azonnal kivégezték volna őket. A Jagdgruppe 52 ( 52. Vadászalakulat) maradékának kalandos körülmények között sikerült elérniük az USA hadseregének felderítőit és megadták magukat. Az amerikaiak azonban fittyet hánytak minden nemzetközi egyezményre és teherautókra pakolva átadták a hadifoglyokat a Vörös Hadseregnek. Hartmann társaival orosz hadifogolytáborba került, ahonnan több évnyi szenvedés után szabadult.

A hadtörténelem legeredményesebb vadászpilótája, minden idők legnagyobb ásza 1994 szeptemberében hunyt el.

Ismét régen írtunk. Ennek okait talán már felesleges is leírnom. Viszont a közeljövőben várható pár új írás Aqr-től, továbbá ha minden jól megy Bemmbemmtől. Szóval nem állt meg az élet, csak kicsit belassult. Addig is tessék olvasni a Jobbik választási programját. :)

 

Aztán itt egy kis kép is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bajnai Gordon miniszterelnök az MTI-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a kormány minden pártnak megengedi, hogy belenézzen a pénzügyekbe, kivéve a Jobbikot, amelyet nem tart demokratikus politikai erőnek. A Jobbik nem fogadja el a diszkriminációt, ezért Sólyom László köztársasági elnökhöz fordul, tekintettel arra, hogy az Alkotmány értelmében az államfő őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Balczó Zoltán szerint a diszkriminációt éppen az a Bajnai Gordon helyezte kilátásba, akit egy politikailag-erkölcsileg illegitim parlamenti többség antidemokratikus módon juttatott miniszterelnöki pozícióba. Úgy tűnik, hogy a kormányfő egyedül a Jobbiktól tart, benne látja azt a politikai erőt, aki előtt a kormányzat szennyesét takargatni kell.

Hosszú ideje nem írtunk. Ennek több oka is van, legelső talán az iskola/egyetem és hogy lelkileg, szellemileg próbáltunk megújulni, felkészülni a 2010-es évre. De most nyakunkon a választás, aminek tulajdonképpen csak rövidtávon van jelentős szerepe, mégpedig hogy hogyan, kikkel, milyen mértékben tudatos néppel vágunk bele a XXI. század második évtizedének kihívásaiba. Kezdetnek kis érdekesség az Unióról. Egy cikket átemelnék.

"A Liszaboni Szerződésről. Ez önmagában is jól kivillogtatja az Európai Unió anti-demokratikus jellemét, hiszen tavaly már szavazott az ír nép és most csak azért kell ismét szavaznia, mert akkor merészelt NEM-et mondani a Liszaboni Szerződésre. Múltkor már írtam az Liszaboni Szerződés bevezetésének néhány fontos következményeiről, most egy olyanról írok, amiről még kevesebben tudnak.Jelenleg az a helyzet az európai országokban, hogy csak a nemzeti rendőrség léphet fel a polgári zavargások ellen. Ugyanis, jelenleg még nem az EU hatásköréhez tartoznak a nemzeti belügy és rendészeti intézkedések, hanem az országos kormányok hatásköréhez. Tudjuk, hogy ez Magyarországon nem sokat jelent, de azt is tudjuk, hogy Magyarország már nem igazán egy jogállam. Azonban, még Magyarországon sem merészelt a gengszerváltás óta egy kormány sem idegen rendfenntartó erőket bevetni hivatalosan a magyar tüntető polgárok ellen. Ismétlem:"hivatalosan"... érti, aki akarja! Nos, ez nyomban meg fog változni a Liszaboni Szerződés bevezetése esetén.Nagyon kevesen tudják (az európai médiák szinte nem is számoltak be erről...), hogy ugyanazon a napon amikor Liszabonban hivatalosan megszületett az ún. Liszaboni Szerződés, azaz 2007.október 18-án, létrejött párhuzamosan egy másik szerződés Velsen holland városában, az ú.n. Velseni Szerződés. Ezt akkor helyben és diszkréten aláírták az európai kormányok bankárseggnyaló képviselői és szó sem volt népszavazásról, vagy akár csak arról, hogy az országos parlamentek elé legyen terjesztve ez a Velseni Szerződés, ami arról szól, hogy az EU létrehoz egy úgynevezett "European Gendarmerie Force" szervezetet, azaz "Európai Csendőrség"-et. A Velseni Szerződés pontosabban arról szól, hogy olyan utcai zavargások esetében bármelyik európai országban és különösen azok ellen, amelyek az Európai Unió intézkedései ellen irányulnának, a helybeli kormány "segítségül" hívhatja a tömegoszlatásra szakosodott Európai Csendőrséget. Ahogy már mondtam, jelenleg Európában a nemzeti alkotmányok nem engedélyezik az országos kormányokat idegen rendfenntartó erőket bevetni saját népük ellen, és ezért is vette eddig körbe ekkora csend a Velseni Szerződést; ez nyomban meg fog változni, ha a Liszaboni Szerződés bevezetésre kerül, mert akkor az országos belügy, és rendészeti intézkedések törvényszerűen is Brüsszel irányítása alá kerülnek.Jelenleg az Európai Csendőrség francia, holland, olasz, portugál, spanyol és... román csendőrökből áll. Katonai szervezés jellemzi az alakulatot és nem csak a szokásos tömegoszlató fegyverekkel (gumibot, könnygáz, vízágyú...) vannak felszerelve, hanem éles lőfegyverekkel is. Az Unió elképzelése szerint, polgári zavargások esetében hatékonyabban lehet fellépni a tömeg ellen, ha az oszlató erők idegen tagokból állnak. Ezt már jól tudták és alkalmazták is annak a másik "Unió" idejében, amit Szovjet Uniónak neveztek, és amit ugyanazok az immár több, mint két évszázados és világuralomra törekvő bankárdinasztiák hoztak létre a huszadik század elején, mint később az Európai Uniót... (Forrás: BD)"

Nem lepődnék meg, ha ezt az osztagot már kipróbálták volna a Klímacsúcson Dániában. Ezen a videón pl látni, hogy a tisztes rendőrök nem restek megverni a nőket is gumibottal, ha a demokrácia és a rend védelméről van szó.