E cikk alapján lesznek, akik talán komplett hülyének fognak nézni. Ez van, vállalom. A mai világban nyakra-főre jelennek meg a realisztikusnál realisztikusabb filmek, számítógépes játékok. 10 éve vehető észre ez a folyamat, mára reneszánszukat élik. Nem szeretném (és nem is tudom) felsorolni az összes alkotást, ami a realisztikus, de kitalált és a valódi, létező világ határán táncol. Gondolataim lényegét a legutolsó bekezdésnél érted majd meg, kedves Olvasó. De előtte vegyünk sorra néhány érdekes alkotást:

Először is had kezdjem egyik kedvenc sorozatrommal, ami nagyon meglepő, de talán a valaha kitalált legrealisztikusabb világot tárja szemünk elé. Hogy miért meglepő? Azért, kedves Olvasó, mert ez a sorozat bizony nem egy valódi létező országban, nem egy mai háborús gócpontban, de még csak nem is a Földön játszódik. Ez a történet egy távoli, kitalált galaxisban indul és a sorozat 4 évadja alatt rengeteg új helyet, új embert ismerünk meg. Filmünk címe: Battlestar Galactica. A történet szerint létezik egy naprendszer, messze a mi világunktól teljesen elszeparáltan, ahol szintén emberek élnek, mint itt. (Maga az ötlet nem új, hiszen már a Csillagok Háborúja is a Földhöz képest teljesen ismeretlen galaxisban játszódik, mégis rengeteg ember lakja a bolygókat.) Ebben a naprendszerben található 12 bolygó, amit emberek milliói népesítenek be. Nincsenek országok, csupán egy nagy szövetségi, demokratikus szuperállam. Az emberi kolóniák már önmagukban érdekes párhuzamot mutatnak a mai világunkkal. Vannak gazdagabb bolygók (ahol az értelmiség és a politikai elit éli gondtalan életét) és akadnak nagyon szegények (bányászattal foglalkozó, földművelésből élők) is. Bár amit itt bolygóként vehetünk egy tömbbe, nálunk országonként bontható le hasonlóan (természetesen a valódi világunk nem ennyire egyszerűen működik, de a szimbolikája ugyan az). Magának a filmnek viszont nem ez a lényege, sőt csak a cselekmény sodrása közben kapunk információkat a múltbéli, elpusztított, lemészárolt világból. Ugyanis az első rész rögtön azzal indít, hogy az emberi fajt majdnem teljesen kipusztítják a naprendszerből. Az agresszorok a Cylonok, akik nem egy idegen bolygó szülöttei, hanem az emberiség teremtményei. Robotok és szintetikus, mesterséges lények. Miután atomcsapást mérnek a 12 kolóniára, csupán 50 000 ember marad életben, akik egy konvojba tömörülve útnak indulnak - nyomukban az ellenséggel - az ismeretlenbe a Battlestar Galactica nevű kiszolgált hadihajóval az élükön a legendáikban szereplő tizenharmadik kolónia, a Föld, felé. Nem szeretném tovább folytatni a történet mesélését, mert nagyon hosszú lenne és nem ez most a lényege a mondanivalómnak.

Maga a film ugye sci-fi, de talán soha nem láthattunk ennyire valódi, jelenlegi világunkkal, problémáinkkal teljesen egyforma képet mutató, kitalált társadalmat. Folyamatosan jelen vannak a politikai csatározások, láthatunk puccsot, lázadást, „demokratikus” választásokat, bűnözést, kétes alakokkal a hatalomért lepaktált vezetőket, rasszizmust, kisebbségeket rengeteg problémával, szegénységet a pofátlan gazdagsággal párhuzamosan. Lehetetlen leírni mennyi párhuzam van benne a valódi életünkkel, világunkkal. Aki nem látta, és biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, feltétlenül nézze meg, mert lebilincselő és elgondolkodtató. A történet egyik fontos alapköve, a fő vonulata, a hit kérdése és annak lényege: miért fontos hinnünk Istenben, megváltoztatható e alapvetően az emberi gondolkodásmód, össze tudunk e fogni minden félreértést félretéve, ha a túlélésről van szó(ennek válaszára talán a legjobb példa a mostani helyzet Haitin), lehet e újra kezdeni úgy, hogy a múltbéli hibákat nem követjük el és jobbak vagyunk e az általunk teremtett gépeknél. A történetben rengeteg fordulat van, amit most nem írok le, mert megfosztanálak az élménytől. Az utazás végén választ kapunk mindenre. Olyan választ, ami részben tanulságos is lehet a mai ember számára.

Második példám a már említett Book of Eli című film. Bevallom rengeteg dologra csak a második megnézés után jöttem rá. Azokat, akik nem látták arra kérem, hogy ne olvassák ezt a bekezdést tovább, mert saját magukat fosztják meg az élménytől. Eli egy afroamerikai (jaj de polkorrekten írtam) férfi, aki valamikor 2040 körül (fogalmunk sincs, hogy pontosan mikor, mert nem említik) vándorol a kiégett, elsivatagosodott pusztában a mai USA területén. A film nem hasonlít egyetlen eddigi posztapokaliptikus filmre sem, legalábbis a fő mondanivalót tekintve. Eli hordoz magával valamit, egy olyan könyvet, amit sokan fegyvernek hisznek. Rövid ideig a film elején az átlag néző még reménykedik, hogy valami akciócsihipuhit fog látni tele fantasztikummal. De nincs fantasztikum, legalábbis hagyományos, filmes értelemben véve. Hamar rá kell jönnünk, hogy a könyv, amit hordoz, a Szent Biblia. Hősünk 30(!) éve gyalogol vele a pusztában, hogy megtalálja a megfelelő helyet a könyv számára. Miért fontos ez? Mert ez az utolsó példány. A többit egy számunkra ismeretlen csoport elégette a múltban. Nem kapunk rá választ, hogy kik és miért, de ez nem is fontos. A lényeg az, hogy el akarják venni tőle, de csak nagyon nehezen, hatalmas áldozatok árán sikerül. A film végén Eli eljut arra a helyre, amit egész életében keresett és ráeszmél valódi küldetésére. Itt jön a lényeg: a férfi emlékezetből lediktálja az egész Bibliát, a városka vezetője aki pedig még nagyobb hatalmat akart szerezni ezzel a „fegyverrel”, el sem tudja olvasni, ugyanis az Braille-írással készült vakok számára.

Az azonban a filmből nem derül ki egyértelműen, hogy maga Eli vak e vagy sem, de teljesen lényegtelen is. Ő hisz a küldetésében és lelkiekben mindvégig elkíséri Isten a hosszú úton. Míg a város vezetője csupán hatalmat szeretne a teljesen elbutult, erkölcstelen embereken gyakorolni a Biblia segítségével, Eli egy kisebb csodát visz véghez és ad egy apró reményt a világnak: talán még nem veszett el minden, újra lehet kezdeni. Nem nagyon találkoztam eddig olyan filmmel, ami ennyire egyszerűen és érthetően, minden sallang nélkül bemutatja, hogy miért van szükség a hitünkre.

Harmadikként egy számítógépes játékról szeretnék kifejteni néhány gondolatot. Na ez az a pont, ahol talán páran lehülyéznek, de sebaj. Készült néhány évvel ezelőtt egy játék, amiben katonák bőrébe bújva jártunk végig sivatagi városokat, közel-keleti országokat és egyéb helyeket. Ennek a játéknak most elkészült a folytatása, ami számomra nagyon meglepően érdekesre sikeredett. A címe : Modern Warfare II. Míg az első rész egyértelműen az afganisztáni és iraki háborúból merített ihletet, addig a folytatás néhány évvel előreszalad és bemutatja az egyáltalán nem elképzelhetetlen jövőt. Hogy mi lenne ez? A világot elárasztja a „terrorizmus”: mészárlás egy orosz repülőtéren, majd ennek ürügyén egy háború az Amerikai Egyesült Államokkal szemben, ami egy hatalmas invázióval kezdődik. Ennek az országnak a területén még sosem zajlott olyan háború a függetlenségük kikiáltása óta, amit egy idegen nép indított volna. Ezért is nagyon érdekes a játék. Végigkövethetjük katonák szemszögéből, ahogy deszantosok lepik el az eget, ahogy végigvonulnak az ellenséges harckocsik az utcán, ahogy menekítik a kétségbeesett civil lakosságot, ahogy Washington egy hatalmas frontvonallá változik és élethalál harcot kell vívni a Capitoliumért, a Fehér Házért stb. Volt már hasonló film a múltban, Vörös Hajnal volt a címe, de azon inkább mosolyogtunk. Itt viszont annyira hihető minden, hogy néha el kell gondolkodnunk: a hadsereg vagy a CIA írta a történetet? Mert láttam már néhány játékot, amik szépek, realisztikusak lettek látványban, de ez történetben és szinte minden egyébben is. Azt már mondanom sem kell, hogy végül kiderül, hogy egy áruló amerikai tábornok van a dolgok hátterében, de ez inkább szánalmas magyarázkodásnak tűnik, mintsem csavarnak. Az gondolom mindenki számára világos mára: nincs olyan, hogy terrorizmus, legalábbis a hagyományos értelemben véve. A terrorizmust kiáltó országok, mint az USA, a legnagyobb leigázó hatalmak a világon. Nekik a „terror” ürügy minden háborúra, amit a saját érdekeikből indítanak. De mi történne, ha visszanyalna a fagyi? Ezen úgy látszik már ők is elgondolkodtak. Hanyatlik a gazdaságuk, csökken a népességük, nem lehet már Izraelt sem a végletekig kiszolgálni. A világ átalakulóban van, ami a közeljövőben érezhető is lesz. Ez a „világválság” csak lepkefing a hurrikánban a következő 1-2 évtizedhez képest.

A mai könyvek, filmek, sorozatok és számítógépes játékok egy része nem véletlenül sikeredett ilyenre. Hiszem azt, hogy a jövőnkre próbálnak meg minket felkészíteni. Azt, hogy ez miben fog kiteljesülni, én sem tudhatom. Egy biztos: nagyon fontos a hit Istenben és hogy van még jövőnk a világon. Bármi is fog történni, embernek kell maradnunk, segíteni egymást és becsületben élni. Fontos összetartó erő a nemzeti öntudat, a hazaszeretet. Ez az egyetlen dolog, amiben le kellene másolnunk az USA-t, mert ott büszkén lobog a nemzeti zászlajuk a házakon, itt már lassan rasszistának meg fasisztának kiáltanak ki érte minket. És van még egy fontos dolog: a gyermekeink. Próbáljunk meg nekik egy értelmesebb, kevésbé elkorcsosult világot létrehozni. Talán csak álom, talán még én is megérhetem (életkoromból adódóan még lehetek optimista:) )

Isten,Haza, Család. Nem az én jelszavam, de mindig jusson eszedbe, kedves Olvasó, mert ez a három dolog a legfontosabb az életben, és annak is kell maradnia.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aqr 2010.01.26. 17:12:41

A MW2-ben idéznek a Talmudból is. :) Egyébként én is tátott szájjal vittem végig, már abból a szempontból, hogy ekkora pusztítást nem csak hogy látni nem látott USA népe saját földjén, de neki is kell végigjátszani a sztorit. A terrorizmus gyártott dolog volt, ürügyként indult. Ma viszont minden ellenálló csoportot terroristának bélyegeznek. Szóval egy része kamu, egy része viszont hús-vér lázadó csoport, akiket 100 évvel ezelőtt még szabadságharcosoknak neveztünk volna.

Válasz erre 

Aqr 2010.01.26. 17:42:35

Egyébként itt ismételten felmerül ugye, hogy miért akar a rendszer legnagyobb szócsöve, Hollywood, felébreszteni bárkit is? Mik ezek a gerillafilmek? Egyetlen logikus magyarázat (eddig), hogy valóban mindkét félnek érdeke az emberiség szétválasztása.

Válasz erre 

Bemmbemm · http://nemzeti-radikal.blog.hu/ 2010.01.26. 19:29:54

@Aqr: tisztában vagyok vele, hogy ma kiket neveznek terroristáknak:).

Egyébként félelmetes a játék, ahogyan bemutatja a menetét az inváziónak. És a legkomolyabb: csak egy ellenségkép van, de nem tudjuk, mit akarnak és mi lesz a következő lépésük. Egy szimulációban ülünk. Mit látna egy amerikai közkatona vagy egy civil ilyen esetben. A NORAD kb nem tud mit kezdeni a radaron megjelenő több száz pöttyel, mert nem hiszi el, hogy igaz lehet amit lát. A TV adása az evakuációról nagyon durva. Felsorolhatnánk mindent, de felesleges.
És minden rekordot megdöntenek az eladások!

A Galacticában egyébként az elejétől kezdve a társadalmuk bemutatása volt a legmegdöbbentőbb a számomra. Félelmetesen hasonlít a miénkre.

Írhatnál egy postot a 2012-ről és hasonló filmekről. Ott is vannak komoly dolgok, ráadásul pofátlanul az arcunkba tolva.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: