Nachtjagerfliegerek

 A II. világháborúban a pilótákat 2 fajta csoportra oszthatjuk a Vadászrepülők közt: a már korábban említett Jagdfliegerek valamint a Nachtjagerfliegerek (Éjszakai Vadászok).

A háború korai szakaszában a Luftwaffe nem helyezett kellő súlyt az éjszakai vadászat technikai,személyes és taktikai feltételeinek a megteremtésére. Johannes Steinhoff, az éjjeli vadászrepüléssel kísérletező, annak elméleti és gyakorlati alapjait lefektető 110./JG 26alakulat parancsnoka több alkalommal is megkísérelte jobb belátásra bírni Göringet. A tiszt arra kérte a légi marsallt, hogy intézkedjen a megfelelő technikai háttér (új lokalizációs és nyomkövető rendszerek, navigációs eszközök megteremtéséről, és a különleges feladatokra alkalmas, külön e célra tervezett repülőtípusokra vonatkozó pályázatok kiírásáról, de a makacs és önfejű vezérkari főnök hajthatatlan maradt. A Göringel folytatott viták eredménytelensége miatt Steinhoff áthelyeztette magát a nappali vadászokhoz. A Nachtjagdfliegerek számára így eleinte nem maradt más, mint az elfogadhatatlanul alacsony teljesítményt nyújtó Messerschmitt Bf109D, vagy a később rendszerbe állított, elődjénél már lényegesen használhatóbbnak bizonyuló kétmotoros Bf 110 G-4/R3.

1943 decemberére a szövetséges bombázók már 4000-nél is több bevetést repültek Berlin ellen, és a Németország elleni éjszakai hadjárat félidejéhez érkezett- a Nachtjagerfliegerek pedig még mindig nem rendelkeztek hatékony repülőkkel. A bevetett brit bombázóknak csak 4,5 %- át tudták lelőni. A pilóták legjobb tudásuk szerint harcoltak, de csak a háború végén (akkor is korlátozott számban) kaptak igazán megfelelő repülőgépeket, amely lehetővé tette a hatékony éjszakai vadászatot. Göring és a német vezérkar tétovázásának hála, túlságosan későn fektettek megfelelő hangsúlyt a bombázók elleni éjszakai harcokra és ez is nagyban hozzájárult a németek hatalmas veszteségeihez.

Most következő írásom az éjszakai vadászok legeredményesebb ászáról fog szólni, de nem merül feledésbe a többi kiváló nappali experte sem.

 

Heinz Wolfgang Schnaufer

 

A II. világháború legeredményesebb éjszakai vadásza 1922. Február 16-án született Stuttgartban. Két öccsével és húgával együtt cseperedett fel jó családi és anyagi körülmények között. Édesapjának sikeresen működő borkereskedése volt. Kiváló tanulmányi előmenetele és jó sportteljesítménye miatt sokáig nem tudta, milyen pályát fog választani. 16 éves korától a potsdami NPEA iskolában tanult, amely akkor már a Nemzetszocialista Párt intézménye volt. Felkínálták neki a katonai karrier lehetőségét, így közvetlenül a háború kirobbanása előtt belépett a Luftwaffe állományába. A tiszti iskolát 1941-ben fejezte be, ahol kétmotoros rombolókra kapott kiképzést. Itt ismerkedett meg Fritz Rumpelhardt-tal, aki rádió és radaroperátorként rengeteg bevetést hajtott végre az ásszal ( az éjszakai vadászok személyzettel repültek, mivel sokkal nehezebbek voltak a harci körülmények és rengeteg feladatot kellett a repülőkön ellátni).Mindketten önként léptek be a Nachjagd, vagyis az első éjszakai vadászszázad kötelékébe. Mivel Schnaufer igen nyitott gondolkodású volt és szeretett volna az éjszakai harcokban minél előbb részt venni, hamar a II./NJG 1 kötelékében találta magát.

Első éles bevetését 1942 februárjában (mindössze 20 évesen!) repülte az éjjeli harcra átalakított Me Bf 110 G-4 fedélzetén, mely típushoz a háború végéig hű maradt. A köteléke feladata a Scharnhorst cirkáló parancsnoksáBf 110 G4, Schnaufer kedvelt géptípusaga alatt hajózó konvoj biztosítása volt amely egy szövetséges blokád által elzárt norvég kikötőből tört ki. Ezek után rengeteg bevetésen vett részt és megtanulta az éjjeli vadászok minden fortéját. Első légigyőzelmét június elsején éjszaka szerezte, mikor a belgiumi Louvain felett lelőtt egy brit Handley-Page Halifax bombázót. Az elkövetkezendő hónapokban több kisebb-nagyobb győzelme volt, de ezek még nem igazén voltak látványos eredmények. 1942 decemberében megszerezte 6. és 7. győzelmét. Schnauferről úgy tartják, hogy a lassan érő pilóták közé tartozott, de ez nem felel meg pontosan a valóságnak. Kezdeti csekély eredményei annak is betudhatóak voltak, hogy Belgium felett akkoriban még nem voltak túl aktívak a brit bombázók, így bevetései során kevés ellenséggel találkozott (Hartmann is akkor érte el a leglátványosabb sikereit, mikor az orosz vadászrajok ellepték az égboltot és keresni sem kellett az ellenséget, mert ezrével özönlöttek feléjük). Továbbá az is sokat nyomott a latban, hogy Schnaufer nagyon óvatos és megfontolt ember volt: csak tiszta célpontra nyitott tüzet.

Harci taktikáját kiválóan példázza az, ami 1943 májusában történt egy vadászaton. Fél egy lehetett, mikor egy ellenséges gép felé vették az irányt. A fedélzeti radarral meghatározták Handley-Page Halifax bombázóa bombázó helyzetét, majd negyedórát vett igénybe míg rárepültek a célpontra. Alulról és hátulról támadták meg a gépet, amely már az első sorozatok után kigyulladt és elkezdett zuhanni. Majd 2 perc múlva a földbe csapódott. Az eset példázza az alaposságát az expertének: több, mint 10 percet töltött el a becserkészéssel és csupán 120 másodpercet a rajtaütéssel. '43 júliusában megszerezte a 17. légigyőzelmét és előléptették. A következő hetekben újabb 6 győzelmet aratott, majd új feladatot kapott: a Hollandiában, Leeuwardenben állomásozó 12./NJG 1. parancsnoka lett. Ekkor került ismét egy gépre régi barátjával, a már említett, Fritz Rumpelhardt-tal. A két katona remek párost alkotott, szinte szavak nélkül megértették egymást. Együtt 100(!) légigyőzelmet arattak, így a legsikeresebb Nachtjagdflieger csapattá váltak. Említést kell tenni a csoport 3. tagjáról, Wilhelm Ganslerről, is: rendkívül éles látással rendelkezett („...legalább 4 szeme van...”, jellemezte később az experte bajtársát) és összesen 115 légigyőzelmet szerzett - ebből 98-at Schnaufer oldalán. A kivételes személyzetnek hála az experte karrierje meredeken emelkedni kezdett. Első kimagasló sikerét 1943 december 16-17 éjjelén érte el: ekkor egyetlen bevetés során kilőtte a Királyi Légierő négy Lancester bombázóját, ezzel 40-re növelve győzelmei számát. Ezután újabb feladatot kapott és a IV./NJG1 parancsnoka lett, továbbá megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét. '44 során rekordmennyiségű, összesen 64 légigyőzelmet ért el. Ebben az évben az éjszakai vadászok már egyre komolyabb veszteségeket szenvedtek a szövetségesek hatalmas légi fölényéből adódóan. A Me 110 vadászok semmilyen tekintetben nem tudták felvenni a versenyt a brit Mosquitokkal, amelyek a célmegjelölést és a bombázók vadászkíséretét látták el. A kicsiny, könnyű gépek sok német pilóta vesztét okozták a gyors rajtaütéseik során. Schnaufer egészen '44 végéig egységénél szolgált.

Júniusban 84. győzelme után megkapta a tölgyfalombokat a Lovagkereszthez, majd pár héttel később a kardokat is (ez hatalmas teljesítménynek tekinthető). Júliusban legendás személyzete is átvehette a Lovagkeresztet. Szeptemberben a századot visszavezényelték a honi légtér védelmére, így Schnaufer ideiglenesen Düsseldorfban majd Dortmundban állomásozott. A pilóta október 9-én szerezte meg 100. légigyőzelmét, amely után Adolf Hitler személyesen tüntette ki a briliánsokkal. Az akkor 22 éves tiszt tehát megkapta a létező legnagyobb német katonai kitüntetést. Schnaufer azonban ezután sem telt el magától: töretlen kitartással harcolt tovább.

1945 február 21-én felállította az éjjeli vadászok 24 órás abszolút győzelmi rekordját: a hajnali órákban 2, majd éjfél előtt további hét darab négymotorost lőtt le ( a későbbi vizsgálatok szerint valójában aznap nem 9, hanem 10 győzelmet ért el, de 1 győzelmét tanúk hiányábaLancester bombázón nem írta jóvá a Luftwaffe). Az experte a háború utolsó napjáig harcolt és 1942 februárjától a III. Birodalom összeomlásáig összesen 121 hivatalos légigyőzelmet ért el.

1945 májusában brit hadifogságba esett és csak 1 év múlva térhetett haza Calw városába , ahol továbbvitte családja üzleti vállalkozását. Az üzletben is sikeres ember volt, így vállalkozásuk ismét hamar fellendült.

1950-ben halt meg egy ostoba autóbalesetben mindössze 27 évesen.

 

***

 

Írásaimban direkt nem térek ki külön a pilóták repülőgépeire, mert terveim szerint lesz egy külön sorozat a jövőben ezekről is. Annyit érdemes már most megjegyeznem: hogy minden vadászrepülő más és más feladatokra készült. Az éjszakai vadászok fő feladata a bombázók ellehetetlenítése volt, mivel azok a kis védettségük miatt főleg éjjel repültek be ellenséges területre. A háború végén a szövetségesek már francia bázisokról hajtottak végre légicsapásokat, ezáltal a kicsiny fürge kísérővadászok már sokkal tovább tudták védeni őket, a német védelem balszerencséjére.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzeti-radikal.blog.hu/api/trackback/id/tr471696004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása