Végtelen kártalanítás

A napokban lesznek különböző megemlékezések a II. világháború idején, német munkatáborokban meghalt emberek emlékére. A közel 70 évvel ezelőtti esemény holokauszt néven van jelen a köztudatban, és főként a zsidó áldozatok állnak a középpontjában. Ezzel kapcsolatban idéztem fel emlékeimet. Megpróbáltam a tények, a saját tapasztalataim alapján végig követni, hogy milyen kártalanításban részesültek a hazatérő zsidó emberek.

A kommunista-szocialista rendszerben is éltek zsidók Magyarországon. Ezt azért kell leszögezni, mert az utóbbi időben olyan hangulatot gerjesztettek hazánkban, mintha a zsidó üldözöttek most tértek volna vissza a lágerekből, és a nem zsidóknak kutya kötelességük lenne szégyenükben elbujdokolniuk. Tehát az előző rendszerben is itt éltek ezek az emberek közöttünk, és sokuk nem is rossz körülmények között. Ezzel kapcsolatban gondolkodtam el azon, hogy milyen szempontok szerint választódik szét a zsidóság ilyen szinten? Mi határozta meg a vagyonon kívül, hogy egy részük szabadon távozhatott a Harmadik Birodalomból, másik részük pedig lágerekbe került? Majd a háború utáni Magyarországon egy részük pozíciót kapott, másik részük pedig élte az átlagemberek mindennapos életét. Milyen elv alapján élhetett egy részük tovább gondtalanul például az USA-ban vagy Svájcban, míg mások a lágerek lakói lettek? Ezeken a dolgokon többször elgondolkodtam. Az utóbbi időben pedig szinte hisztérikus állapotok uralkodnak a zsidóság és az üldözésük körül. Ugyanakkor továbbra is fizeti a magyar állam az életjáradékokat, senki nem tette szóvá, hogy olyanok is kapják szép számmal, akik nem élnek itthon. Pedig néhányuk igen tisztességtelenül viselkedik hazánkkal. Példának okáért van olyan, aki hitelfelvétele után Izraelbe települt, és az elmaradt visszafizetésekkel kapcsolatos bírósági eljárásban illeték mentességet kér az alacsony magyarországi járandóságára hivatkozva. A többi magyar zsidó pedig továbbra is teszi a dolgát saját hazájában, éli mindennapi életét. Nem hisztériázik, nincs üldözési mániája. Egyszerűen nem ül fel a hisztériakeltő propagandának. Ma is jelen van, tapasztalható ez a kettősség, és nem értem az okát. Ezek a példák nem azt mutatják, hogy a nem zsidó emberek üldözték-üldözik a teljes zsidóságot. A zsidók egy része mindíg mentesült ezalól. Ezekre az ellentmondásokra talán soha nem kapok választ, és kívülállóként még találgatásokba sem merek bocsátkozni.  A kollektív kártalanítás jelenleg is folyik. De mit akarnak még a leszármazottak? Ezt már végképp nem értem.

A gyermekkori együttérzésből lassan ellenszenv lett. Ez a kártalanítás olyan, mint egy végtelen történet. A kollektív bűntudatunk erőszakos gerjesztése pedig tissztességtelen, aljas dolog. Az erőszakkal kicsikart bűnbánat pedig nem más, mint egyszerű képmutatás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.