2010.05.05. 18:14
A magyar paraszt
Korábban ígértem már, hogy szó lesz a magyar parasztságról is. Nem tagadom: nagyon közel áll a szívemhez a paraszti életforma, lévén, hogy nagyszüleim is dolgos parasztemberek voltak. Több „írást” is tervezek majd evvel a témával kapcsolatban a magam szerény módján. Szeretném saját élményeimet, tapasztalataimat is elmesélni nektek. Csodálatos, ugyanakkor kőkemény életforma volt ez és tisztelet illeti azokat, akik így élték le az életüket.
Móra Ferenc többször írt a magyar parasztságról. Soraiban érezni a tiszteletet a parasztokkal szemben, de a szellemi színvonalukat sokszor túlzottan lebecsülte írásaiban. A paraszt egyszerű ember volt, de megvolt a magához való, józan esze. Nem volt hatalmas lexikális tudása, viszont annál több nélkülözhetetlen élettapasztalata. Mindenesetre nagyszerű gondolatokat és történeteket rejt A magyar paraszt című írása, ami előadásként hangzott el a szegedi Rotary Club rendezvényén 1932. február 20-án.
Szeretnék idézni belőle néhány részletet:
A dűlőutakon egy-egy akácfán plakátot zörget a szél. Egyéb hirdetőoszlop itt nincsen, mint amit az Isten teremtett, de ez tán alkalmasabb is. Először azért, mert nem kell ráraggatni a plakátot, rá lehet tűzni egy akácfa-tövisre is, másodszor azért, mert levenni is könnyebb róla. Csak úgy az ülésből, az ostornyéllel.
– Minek bántja azt a papírt, Illés?
– Ráakasztom otthon a cseresznyefára. Jó zörgős papír ez, majd riogati a verebet. Egyéb haszon úgysincs belőle.
– Erre maguknál nem fizetnek a szavazásért?
– Nemigen. Tegnap ugyan ingyen lehetett volna inni a csárdában, de ebben is huncutság volt.
– Hogyhogy?
– Úgy, hogy az ilyen paletát vasárnapra köllene tenni, nem hétköznapra, mikor rendes embernek nincs ráérő ideje. Ez csak a csárdásnak jó, mert a sok pénzt is zsebre vágja, meg a bora is megmarad. A szegény embert mindenből kisemmizik.
Ezt némi keserűséggel mondja Illés. Nagyon fáj neki, hogy az egy pohár bortól elütik. Arra még nem jött rá, hogy az életből is ilyenkor semmizik ki.
Akkoriban még törvényes volt fizetni a szavazatokért és ezt a lehetőséget ki is használták a jelöltek (ha szükségük volt rá). Viszont a történetben szereplő Illés talán akaratlanul, talán nem, de levonta a megfelelő konzekvenciát: aki rendes, becsületes, szorgalmas ember volt, az bizony napközben a földeken dolgozott és nem a csárdában verte az asztalt. Sajnos manapság is ráeszmélhetünk, hogy nem feltétlenül előny a becsületesség és a szorgalom egy politikusnál. Olyan emberek döntenek a sorsunkról a fejünk felett, akik sok esetben egyáltalán nem érzékelik a problémáinkat vagy tudatosan nem is akarnak változtatni rajtuk.
„Vagy ötszáz szavazó van ebben a járásban, de nem tudom, van-e köztük tíz olyan, aki meg tudná mondani, kit ajánlott követnek, vagy kire adja majd a voksát. Öt futtató van, de senki se kérdezi, melyiknek milyen az elve. Az egyik is úr, meg a másik is úr, mi különbség lehetne köztük?
Terror? Nekem nem panaszkodott róla senki. Lehet, azért, mert én is úr vagyok, s az egyik urat, a szó köztünk maradjon, csakúgy a fenének kellene megenni, mint a másikat. De meg független polgárok ezek, tetszik tudni. Nem függenek ezek a világon senkitől, csak az éhségtől meg az ínségtől, hát mi szükség volna itt terrorra?
– Maga kire szavaz, földi? – kérdem a kocsisomat, ahogy szorongok mellette az ülésdeszkán.
Megcsapkodja a gebéi fületövét, aztán békességesen mondja:
– Hát majd aki a bírságot leveszi rólam.
– Micsoda bírságot?
– Az öt pengőt. Majd elmondom, ha a nagy homokba beérünk, ott nem zörög a kocsi.
Nem, itt csak zizereg a kerékagyig érő homok. És mondja az ember szép folyamatos keserűséggel, amin megérzik a sok gyakorlat.
– Hát az úgy volt, tudja, hogy azt mondja nekem a komám tavaszon, vigyem be a hét malacát a vásárra, mert az ő lovai szántanak, vagyis hogy a legényfia szánt velük. Hát beviszem, mondok, miért ne vinném, úgyis üres kocsival megyek. Fölrakjuk a malacokat, nem férnek. Ejnye-henyje, mit csináljunk, kapja magát a koma, azt mondja, ha az ő kocsiját rákapcsolnánk az enyimre, férnének a malacok. Így is tettünk, be is értünk a városba, odagyün a csöndér, megállít, hogy hohó, hogy mertem én két kocsit összekapcsolni, mikor az tilos? Tilos? Mondom, hát honnan tudjam én azt, hogy tilos? Közhírré volt téve, azt mondja. Megengedem, mondom, de én harminc kilométerre vagyok ide, az én tanyámon nem dobolták ki. Nem ér az a beszéd semmit, azt mondja, azzal fölírja a nevemet, és megfenyeget azzal, hogy errül majd kihoznak nekem öt pengő bírságot. No, én el is csendesedtem erre, de a koma megszólalt, hogy micsoda igazság ez, mikor nem is az enyimek a malacok. Hát kiéi? – kérdezi a csöndér. Hát az enyimek, ha tudni akarja, okosítja föl a koma. Hogy hívják magát? Így, meg úgy, megmondja a koma a nevét. No, akkor maga is öt pengőt fizet – acsarkodott rá mérgesen a csöndér, és fölírta az ő nevét is. Ki is hozták pünkösdkor a palétát*, vagy az öt pengőt kell megfizetnem, vagy elviszik a tehenem. De hát mibül fizessek, uram, mibül? Szerencse még, hogy ez a követválasztás van, valamelyik az öt közül majd csak leveszi rólam a bírságot, oszt arra rászavazok. Gyí, Bogár, a nehézség cifrázza ki a füled gombját! Csilla, ne, a kórság essen beléd!
Elhallgatott, csak az aranycsillámú futóhomok sírt a kerekek alatt éles, sikoltó, ezeresztendős sírással.”
Ez is egy érdekes történet. Az igazi paraszt nem foglalkozott soha a politikával. Nem érdekelte, nem függött tőle (természetesen nem a kommunizmusra gondolok most, mert ott bizony sok dolgos gazdát kisemmizett a csőcselék). Egy saját példát szeretnék felhozni: gyerek voltam (már idősebb gyerek, akit érdekel a történelem) és megkérdeztem nagyapámat: „Te mit csináltál '56-ban a forradalom idején?” Nagyapám azt felelte: „Kint szántottam a mezőn.” Visszakérdeztem: hogy-hogy te nem utaztál fel Pestre, hogy segítsd a felkelőket?” Erre azt válaszolta: „ Nem volt nekem arra időm!” Később megkérdeztem, hogy miért nem disszidált Amerikába, ahogy sok barátja és ismerőse megtette. Arra csak ennyit válaszolt: „ Dehogy hagynám el a földemet, amin egész életemben dolgoztam! Itt születtem, itt is akarok megöregedni és meghalni!”
Az „öreg” utálta a kommunistákat világ életében viszont mindig jó szívvel emlékezett vissza Horthyra a háború előtti időkből (bár Móra Ferenc éppen ezt a korszakot IS kritizálta írásaiban). Egyetértett az '56-os forradalom kirobbantóival, de nem akarta magát ellehetetleníteni. Nem értettem akkoriban, de mára tudom, hogy igaza volt. Megfontolt ember volt, nyugalomra, békére vágyott. A parasztoknak nem voltak nagy igényeik, mint ahogy sok embernek ma sincsenek. Soha a büdös életben nem kértek senkitől semmit! Mindent megteremtettek maguknak és segítettek a bajba jutottakon ( a faluban, a környékbéli tanyákon), ha kellett. Az a fajta harácsoló, pénzéhes világ, amiben ma kénytelenek vagyunk „élni”, a lehető legtávolabb állt az életfelfogásuktól.
Sajnos a populista politikusok már Móra Ferenc idejében is gyorsan megbolondították az embereket. Egy darabig hittek nekik, később nem foglalkoztak velük. Szégyen, de akkor és most is csak ugródeszkának használták az emberek problémáit, de vitathatatlan tény, hogy a '30-as években sokkal kiválóbb politikusok vezették az országot, mint most. Kíváncsi lennék, mit írna a mai társadalomról az író!
Nagyszüleim természetesen már nem azok közé a parasztok közé tartoztak, akikről Móra történetei szólnak. Az ő életükre már rányomta a bélyegét a világháború és a kommunizmus, de nem feledték soha, hogy honnan származnak és kik ők. Az ő életfelfogásukra is rá lehetett volna sütni valamiféle bélyeget, hogy egyszerűek, de mai napig élénken emlékszem nagyapám bizonyos szavaira, amik valóban hatalmas bölcsességek voltak. Olyan ember gondolatai, aki keserves időkben sem változott egy fikarcnyit sem.
Az író ezekkel a gondolatokkal fejezte be előadását:
„Előadásomban, magam is érzem, sok volt a keserűség, és könnyből támadt a mosolygás szivárványa is. Bántani nem akartam senkit, se természetem nem olyan, se a mai idők nem arra valók – amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs kitől számon kérni az úgynevezett nemzetfönntartó elem testi-lelki elhagyatottságát. De én csak el akartam jajdítani magam, hogy emberek, népünk hatalmasai, vigyázzatok, itt több baj van, mint ahogy ti tudjátok, járjatok utána, hol a hiba, és segítsetek rajta! Mert nem az országházában van a magyar jövendő, hanem itt, a magyar tanyákon, tizenöt-húsz kilométerre a városoktól, és itt olyan sötét van, hogy még a tudás szentjánosbogarai se világítanak benne. És ne felejtsétek el, hogy nem lehet önfeláldozó hazaszeretetet követelni sorsdöntő években attól a néptől, amelyet Eötvös József törvényének hatvannegyedik esztendejében se tudtatok odáig vinni, hogy ismerje hazája ezeréves történetének elemeit, s lássa abban a maga szerepét! „
A kiemelt részben a tanyasi emberek helyére helyettesítsük be a mai fiatalságot és gondolkozzunk el helyzetünkről.
Móra Ferenc így írt a politikáról néhány hónappal előadása után:
„Az a kérdés mármost, hogy én, aki kétségbeesett optimista vagyok, mi szándékban voltam ezekkel az írásokkal, amikbe nem hazudtam bele semmi optimizmust. Lehet, akadtak is, akik számon kérték tőlem – hosszú idő óta nincs hozzám bejárata a postának. Aki politikát keres bennük, azt megnyugtathatom, hogy engem attól ne féltsen. A politikából én csak annyit tudok, hogy azt az öreg Madarász József valamikor úgy fordította magyarra, hogy országlászati észlészet, s hogy az azóta az országot is elfogyasztotta, meg az észt is. Azt is tudom, hogy valamikor a jobbágyot a kuruc is fölakasztotta a kéménybe, meg a labanc is, aztán alágyújtottak, és addig füstölték, míg ki nem izzadta a sarcot. Akkor ezt hívták politikának. Most más világ van, már nincs jobbágy, csak szabad ember van, s azt senki se köti föl a füstre. Most az a politika, hogy: mindent a szegény emberért. Soha ilyen büszke nem lehetett a szegény ember, mint most, mert ő a sarkcsillaga mindenféle politikának. Az ilyen magamformájú, szánakozó szívű ember szinte félti a politikusokat, hogy mi lesz velük, ha annyira talpra tudják állítani a világot, hogy nem lesz benne szegény ember?”
Magvas gondolatok 1932(!)-ből. A száraz tények pedig a következőek: a mai napig nem változott alapjában véve semmi. És ez a szomorú valóság.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bemmbemm · http://nemzeti-radikal.blog.hu/ 2010.05.05. 20:27:26
Elképzelhető, hogy nem mindenben fejtettem ki pontosan vagy közérthetően a gondolataimat, de ezer dolog motoszkál a fejemben a paraszti életformáról.
Remélem azért némileg hiánypótló vagy figyelemfelkeltő ez a bejegyzés egyeseknek.
Malícia 2010.05.06. 12:26:57
A jelenkori "üzletelésre" épülő gazdasági berendezkedés pedig nem a magyarság hagyományos életfelfogása. Ha tetszik ha nem, ez a nemzetközi piacokon meghatározó tényezőt jelentő zsidó üzletemberek életfilozófiája.
Nagyon jó témát választottál! A parasztság, a paraszti életszemlélet bemutatása szerves részét képezi a magyarságtudatnak. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy "józan paraszti ésszel" gondoljunk át valamit. Ezt kellene tennie sok, a paraszti származását megtagadó, elfelejtő, eltitkoló okoskodónak is.
Bemmbemm · http://nemzeti-radikal.blog.hu/ 2010.05.06. 13:23:15
Amúgy az én véleményem szerint a kommunizmus értelmiségi-ellenes korszakából átestünk a ló túlsó oldalára. A társadalom nem találja a helyét, sokan elfeledték, hogy honnan jöttek és fogalmuk sincs, hogy merre tartanak.
Aki lenézi a paraszti életformát, az konkrétan egy barom. Fogalma sincs a szépségéről, a varázsáról és a tisztaságáról. Valamint elképzelése sincs arról az emberfeletti munkáról, amit egy paraszt képes elvégezni, megszervezni.
ArmaGeddon Bácsi · http://ordoguzo.blogspot.com/ 2010.05.06. 14:47:09
Az USÁ-ban kevesebb paraszt maradt, mint Mo-on. Kínában is a városba terelt fiatal elsőgenerációs, de még parasztgyereknek született milliók fognak robbanóelegyet alkotni, ha leáll a nyugati piacok összeomlása miatt a Világ Műhelye.
Már az iparosítás is a "felvilágosodás" erőinek merénylete volt a társadalom ellen.
A zsidóknak ehhez nagyon sok és lényegi köze van, de igazából az emberi természetben rejlik a lehetőség, hogy rossz útra térhetünk. A VIII Henrik kori bekerjtéseket, a korai kapitalista eredeti felhalmozás egyik első lépését nem zsidók követték el, épp ki voltak tiltva Angliából, jellemző, hogy Cromwell engedte vissza őket. Ahol forradalom, ott joggal gyaníthatjuk őket, de nélkülük is tud az ember gonosz lenni, harácsolni.
(Mel Gibson, aki amúgy köztudottan rühelli a zsidókat a Braveheartban elfelejtette bemutatni, hogy a rosszfiú Nyakigláb Edvárd szabadította meg országát a zsidóktól úgy 300 évre, azért van valami élete mérlegének pozitív serpenyőjében is...)
Bemmbemm · http://nemzeti-radikal.blog.hu/ 2010.05.06. 14:58:17
"Ahol forradalom, ott joggal gyaníthatjuk őket, de nélkülük is tud az ember gonosz lenni, harácsolni."
Nem is állította senki, hogy nélkülük nem tud az ember gonosz lenni. De vitathatatlan tény, hogy a mai beteges, fenntarthatatlan világunk nagyrészt a zsidók tevékenységének köszönhető.
Nem említettem, de nagyapám is mesélt nekem a helyi zsidókról. A háború előtt élt néhány zsidó család a faluban, övék volt minden bolt, volt egy kis zsinagógájuk is. A lakosság nem szerette őket, uzsorások voltak, ott vágták át a magyart, ott semmizték ki, ahol lehetett. Annak az embernek pedig hatványozottan fáj ez a viselkedés, aki kínkeserves munkával keresi meg a kenyerét. Száz szónak is egy a vége: normális értékrendű, keményen dolgozó embernek nem fekszik az a hozzáállás, amit a zsidók képviselnek: pénzből még több pénzt csinálni.
"a Braveheartban elfelejtette bemutatni, hogy a rosszfiú Nyakigláb Edvárd szabadította meg országát a zsidóktól úgy 300 évre,"
Nem is Edwardról szólt a film, hanem William Wallaceról! Érdekes amúgy, hogy az angol történészek ott támadják a filmet, ahol csak lehet. Elképzelhető, hogy sok népmesei rész is van a filmben, de alapvetően egy zseniális alkotás. Sokkal több ilyen filmre lenne szükség. Gibson a serege előtt kicsit ki is figurázza önmagát, ez talán szól egy kicsit a történészeknek is. A film mondanivalója nagyon fontos és sokak számára sajnos érthetetlen.
Bemmbemm · http://nemzeti-radikal.blog.hu/ 2010.05.06. 14:59:19
ArmaGeddon Bácsi · http://ordoguzo.blogspot.com/ 2010.05.06. 15:45:39
Én se, bocs, csak kitérő volt.
A jövő a kínkeservvel újjáteremtendő paraszti életforma, mindenhol. A városiasodás okozta demográfiai hanyatlásunkat. (a nagybirtokrendszeren túl, ami a haladárok hazugságával elelntétben tipikusan a Progresszió terméke volt, és történelmileg elég fiatal képződmény volt)
A globális pilótajáték, virtuális gazdaság összeomlása után csak a kézzelfogható termelésre lehet majd gazdaságot alapozni, abban pedig az ennivaló az alap, de nálunk az energia jó része is a mező- és erdőgazdaságból származhat megújulóan.