A gyilkosok gyermekei

A legújabb Magyar Narancsban megjelent egy szerkesztőségi cikk, aminek egy mondata és az utolsó bekezdése elgondolkodtatott. Íme a mondat:

„A holokauszttagadó sem vitatkozni akar, hanem gyilkolna, ha tehetné.„

Ezt kár lenne hosszasan elemezgetni. Egyszerűen undorító, hogy ilyet leírhat egy országos hetilap, aki még liberálisnak is nevezi magát. Az én szememben itt váltatok senkikké.

Az utolsó bekezdés még érdekesebb a számomra:

„Meglehet, a nyílt holokauszttagadók kevesen vannak. Tényleg nincsenek sokan. Lehet, hogy ezt a törvényt sose vagy nagyon ritkán kell majd alkalmazni. De akkor is kell. Nekünk. Néha elővesszük, nézegetjük. És örülünk neki, hogy a mi hazánkban van ilyen, hogy a mi államunk mára annyira megváltozott, hogy nem tűri azt, ha hatszázezer polgárának erőszakos halálát a gyilkosok utódai le akarnák tagadni. „

Azért pikáns, hogy éppen azokban a napokban jelent ez meg, mikor Herényi botrányos kijelentést tett a kommunisták áldozatairól. De ebbe most ne is menjünk bele, kedves Olvasó.

Az utolsó mondat döbbentett meg engem. Hallottam már ehhez hasonló kijelentéseket, de nem nagyon láttam még ilyet újságban. Az én olvasatomban ez a mondat azt jelenti, hogy minden olyan ember, aki esetleg meg merészel kérdőjelezni bármilyen dogmatikus állítást a holokausztról, az egyenesen a gyilkosok leszármazottja és punktum. Ha most azt mondom, hogy "csak" 400 000 zsidót hurcoltak el Magyarországról, akkor holnap lehet be is bizonyítják rólam, hogy a nagyapám őrizte 1944. augusztus 23-án délután fél kettőtől a dachaui lágert, miközben egy zsidó gyermeket vertek halálra a nácik, ezt pedig ő végignézte. Igaz a nagyapám is csupán 13 éves volt, mikor befejeződött a háború, de ne merüljünk el az ilyen lényegtelen részletekben. A lényeg: ha egy bizonyos rétegnek nem tetsző véleményt formálsz, minden felmenőd véreskezű gyilkossá válik visszamenőleg, ha tetszik, ha nem. Emellett még kijár neked néhány év börtön is, hogy méltóképpen megtanuld a leckét.

Ismét előkerült a jó öreg kollektív bűnösség, csak most kicsit más köntösbe bújtatták.

Köszönöm a Magyar Narancsnak, hogy megosztották velünk/velem a véleményüket. Ismételten megerősítést nyertem, hogy helyesen gondolkodom és hogy a világ sajnos pontosan olyan, ahogy eddig is hittem.

Az ilyen kijelentésekkel nem fogjátok leapasztani az olyan emberek táborát, akik szembe mernek menni az állításaitokkal vagy akik ellenszenvvel viszonyulnak hozzátok. Ki tudja? Lehet, hogy ez is a célotok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.