A "felszabadulás" 65. évfordulójának margójára

"Késő délután lett, amikor megérkezett az első... beszélt németül, ezen csodálkozott a ház népe ott, a T. utca 7-9.-ben, Budapesten, mert olyan tatár képe volt. Pisztolyát a nagyapám arcába nyomta, és egészen közelről ordított.

- Hol vannak? - ezt ordította.

- Elmentek... Mind elmentek... - felelte nagyapám.

Csinos, fiatal asszony volt a nagyanyám. Apám húga mellé bújva, a kiságyban, orrára húzott takaróval várta, hogy lejöjjenek azok a pincébe. Lejöttek...

Mutatták kézzel: mi van enni? Nem volt enni semmi. Ebbe nagy nehezen beletörődtek, akkor meg durván szétválasztották a nőket és a férfiakat. Négy nőt választottak ki. És már vitték is mind a négyet. Gyöngyösi úr, büszke, szép szál postamester a felesége után kapott. Közvetlen közelről, bal oldalról és hátulról lőtték szét a fejét. Gyöngyösi úr véréből, agyából és koponyájának szilánkjaiból jó adag fröccsent az ötéves apámra. Felszabadultunk."

Egy példa a "dicső" Vörös Hadsereg tettei közül.

Nincs mit hozzáfűznöm. Nem tudok mit hozzáfűzni. Olvassátok el a többit is (természetesen ezek csak töredékei az összes gaztettnek), de előre szólok: nehéz lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.