2010.04.09. 10:20
Kampánycsend előtt
Itt a végjáték. Behúzzuk magunk mögött a függönyt, kezünkben a toll és a szavazólap. Tiszta bolondokháza volt eddig ez a csendes kampány. Néha téboly, néha folytott düh. Adtunk egymásnak hideget, meleget. Miért kellene ennyire izgulnunk egy szimpla parlamenti választás miatt? Hiszen csak a jövőnkről van szó.
Az első félidőnek lassan vége, de jön a folytatás. Most a szünetben elgondolkodom a kampány időszakról.
Eddig a Nemzeti Radikál oldalán szabadon szálltak gondolataim, mint sólyom a kék égbolton. Megosztottam másokkal véleményemet, érveltem az új erő mellett. Rámutattam a valós problémákra és az ellenfelek hazugságaira. Írtam indulatból, és írtam megfontoltan. Csöndes harcomban nem törtem meg, hiába ostromolták hitemet folytonos mocskolódások. Nem vágytam népszerűségre, de törekedtem a hitelességre. Nem a szavazatokért kampányoltam, hanem a tiszta értelmet akartam megszólítani.
Én hiszek abban, hogy a haza nem eladó! Számomra a magyar nem csak egy állampolgárt jelent, sokkal inkább egy érzést. Valódi hazaszeretetet, a közös Európában is függetlenséget, jövőnk alakításában önállóságot.
Én változást akarok. Mégpedig radikális változást. A kuplerájban hiába cserélnek kurvát, az ágy még ugyanaz a mocskos bútordarab marad. Elegem volt az eddigi tolvaj politikusokból. Elegem van a hatalomvágytól eltorzult hazug disznókból!
Most szünet van, de folytatódik a mérkőzés. Biztosan tudom, hogy továbbra is lesz témám az íráshoz. Bármilyen eredménye legyen a választásoknak, a radikálisok már ott lesznek a parlamentben. A hazaárulók rettegése nem volt alaptalan, mert kell, hogy legyen elszámoltatás. Végre elérkezett az idő, hogy közösen véget vessünk a magyarságot eltüntető törekvéseknek. Az elmúlt időszak világosan megmutatta, kiknek köszönhetjük a társadalom egy részének elzüllesztését.
Újjá kell élesztenünk nemzeti büszkeségünket, öntudatunkat! A sokak által majmolt külföldi országokban is saját hazájuk érdekeit helyezik előtérbe, nálunk miért jelent ez ekkora problémát? Persze tudjuk a választ, hiszen sok "jó elvtárs" gazdagodott meg a zsíros kenőpénzektől. Közben pedig sok tisztességes honfitársunk szegényedett el. Ennek a folyamatnak kell végetvetni.
Magyarország a magyaroké! Aki eddig eladta magát, az költözzön a külföldi gazdájához! A mi hazánk nem csak egy csillag az uniós lobogón, hanem a szülőföldünk. Ezért akit vendégül látunk, az ne igába hajtson, hanem becsüljön és tiszteljen bennünket!
2 komment
Címkék: gondolatok radikális gondolkodás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
