Hát ehhez a témához csak annyit tudok mondani, hogy komolyan ilyenkor kétségbe esek. Meg mikor nemrégiben felhoztak egy ilyen közvélemény-kutatást USÁ-ban, hogy az emberek 60%-a lebombázná Iránt.

Hogyan lehetséges... ez? Hogy a saját gyerekeinket, a saját jövőnket pusztítjuk közvetlenül? És a legfontosabb: hogyan mászhatunk ki ebből? Hogyan lehetne ezt megoldani?

Pl. 8 éves unokatesómon látom ennek az egésznek a hatását és mi még csak nem is élünk az USÁ-ban. Kíváncsi vagyok, van-e annyi lámpaoszlop a világon, amennyire szükség lenne, hogy a gerinctelenek népes társaságát oda küldjük, ahova valók. Vagy legalábbis onnan el, ahova nem valók.

Egy dologgal nem értek teljesen egyet, ami a film végén hangzott el, hogy nem a szülők a hibásak. Pedig hibásak, ha csak részben is, de azok. Mert nem kéne már 2 évesen a gyereket a TV elé ültetni, hanem rajzolgatni kéne vele, vagy könyvet felolvasni neki. Foglalkozni kell a gyerekkel. Persze ezt a mai világan már nehéz sajnos. Mi több már gyereket is alig akarnak vállalni a fiatalok. No de ez más téma. Visszatérve. Ha a gyerekkel van foglalkozva akkor később ő saját magától érdeklődni fog az olyan dolgok iránt amit előtte mutattak neki (pl rajzolás, vagy könyvek). Innentől kezdve nem kell félteni, persze leül majd a TV elé, fog majd játszani géppel stb. De már lesz egy értékrendje, és a szülőknek ügyelni kell arra hogy már fiatal korában ebben az értékrendben ne a TV és a számítógép legyen az elsődleges.
Én is saját rokonaimon tapasztalom ezt. Míg az egyik gyerek agyba főbe TV-zik, és korához képest olyan buta mint a föld, addig a másik könyveket nézeget és rajzolgat, a tv szinte nem is érdekli és korához képest nagyon intelligens. Egyik gyerekkel törődnek, a másikkal kevésbé, vagy egyáltalán nem.

A másik, a számítógépes játékok. Ha a gyerek leül a gép elé és sokat van ott, akkor nem ráüvölteni kell a szülőnek, meg szidni a kiadókat stb., hanem oda kell menni és el kell hívni focizni vagy kártyázni vagy bármi. A gyerek azért merül a gépbe, a játékokba, mert nem foglalkoznak vele.
Szóval igenis hibásak a szülők.

Hibásak, csak gondolj bele, hogy amcsihonban nem ez az első generáció, ami agymosottan nő fel. Ott már a 60-as, 70-es évek óta fokozatosan megy az agymosás és előtte sem volt egy túl "megvezethetetlen nemzet". Szóval kb szüleiken is annyit látnak, hogy magányosak, idegesek, beleroppannak a munkába és hogy ők is a csillogóbbat és nagyobbat tekintik Istennek és értéknek.

Ez igaz. Bár elfelejtettem írni, hogy az én írásomban inkább az itteni helyzetről akartam írni. USA és Magyarország ég és föld, de sajna közelítünk feléjük. Mi még tudunk ezeken változtatni, ők már nem.