23-áról kis szösszenet - #2

Beértünk a Moszkva térre és egyből az fogadott minket, hogy pár emberke már csúnyán nézett ránk, esetleg oda is szólt, hogy mit keres a haverunknál a magyar zászló (?), érdekes volt, mi több ami talán a legviccesebb az, hogy egy hölgy megkérdezte, tudjuk-e mit ünneplünk ma ?. Ez volt a Moszkva téren…

Ezután átértünk a Deák térre. 360 fokos fordulat, minden ember büszkén, zászlót lengetve sétált a színpad elé és várakozott.

Kicsivel 3 óra előtt befordult egy teherautó, nagy taps fogadta. Ezután megjelentek a gárdisták. Ismét óriási taps. (én személy szerint bizseregtem, annyira jó érzés töltött el mikor megjelentek.)

Megkezdődött a megemlékezés: Himnusz. Sok-sok év óta most volt a 2. alkalom (sajnos, mivel iskolákban és egyéb helyeken már cikinek számít, ha a himnuszt énekelni kell…), amikor büszkén sok ezer magyarral együtt, közösen énekeltük el nemzetünk Himnuszát. Csodálatos érzés volt.

Ezután jöttek a beszédek. Mind egytől-egyig nagyon tetszett, de számomra a korona az egészen Vona Gáboré volt. Tökéletesen tisztán, „ő”-zés nélkül, erőteljesen, úgy megmondta az igazat, ahogy azt kell. Így kell egy politikusnak, egy párt elnöknek beszélnie, és Ő az aki igazán miniszter elnöknek való ember lenne és remélem lesz is.

A megemlékezés végeztével elindultunk a tömeggel a Kossuth tér felé. Hírtelen megjelent pár száz rendőr, még helikopterrel is köröztek. De miért? Az égvilágon semmi balhé nem volt. Inkább azokat a parasztokat kellett volna elkapniuk, akik nekünk beugattak… Szóval mondhatni „tereltek” minket, mivel minden leágazó utcában rendőr fal volt. De sikeresen, eljutottunk a Kossuth tér közelében lévő helyre is. Ott már úgymond a „kemény mag” volt jelen. Ismét jó beszédeket hallhattunk, de már nem vártuk ki a végét, mert fáradtak voltunk. Elindultunk hazafelé, természetesen minden utcasarkon rendőrfalak, de szépen nyugodtan el tudtunk jönni.

Összességébe ez a nap, számomra olyan volt, amikor IGAZÁN Magyarnak éreztem magam, IGAZI Magyarok között.

Sajnálatos hogy csak ilyenkor tapasztalom ezt.

Adjon az Isten, SZEBB JÖVŐT!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.